Jó szülő, rossz szülő

Teher-e a gyereknevelés? Egyfelől persze, nem is kis teher, másfelől a többség mégis úgy érzi, nagyon megéri. Ennek ellenére, sok gyerek alapélménye, hogy ők csak nyűgök voltak a szülők nyakán.

Ez önbizalom romboló élmény, hiszen hogyan érezze értékesnek valaki magát, ha még anyja, apja sem örül a létezésének?

Ha megkérdeznénk ezeket a szülőket, a többségük valószínűleg őszintén mondaná, hogy számára a gyerekeik a legfontosabbak, és minden energiát megérnek. A hétköznapokban mégis olyan jeleket adtak, ami ellentmondott ennek.

Anna arra emlékszik, mikor szülei beleegyeztek, hogy szülinapi bulit tartson, és meghívja osztálytársait. Anyja időközben megijedt a nagy feladattól, elvesztette a lelkesedést. Eleinte még együtt találták ki a meghívókat, és úgy tűnt, ez mindkettőjüknek jó móka, aztán egyre kevésbé volt rá kíváncsi, a lánya mit szeretne, és mindenben igyekezett a legegyszerűbb megoldásra törekedni. Ez kiterjedt a szülinapi tortára is, ami nem lehetett kerek, hanem téglalap alakú, mert azt –szerinte- könnyebb elkészíteni és felvágni. Mikor Anna erősködött volna a kerek torta ügyében, és szomorúan érvelt azzal: „de hát ez mégiscsak az én szülinapom”, az anya felháborodott, hogy miután ő dolgozik vele, nehogy már Anna akarja eldönteni, mi hogyan legyen.