Jöhet a következő baba?

“Mindig is egy gyereket akartunk: úgy éreztük, nekünk egy gyerekre elég energiánk és pénzünk van” – kezdi Reni. “Aztán egyszer a játszótéren a kétéves kislányomat hintáztattam, amikor egy háromgyerekes család legnagyobb csemetéje, egy hatéves kisfiú feltette nekem a kérdést: “Hogy hívják Zoé testvérét?” Amikor meghallotta válaszomat, hogy nincs neki, kikerekedett szemmel nézett rám: “Neked csak egy gyereked van?” Szabályosan elszégyelltem magam. Tényleg annyira erőm végső határán vagyok, hogy azt akarom, Zoé testvér nélkül nőjön fel? Nem hagyott nyugton a jelenet, és egyre inkább éreztem, hibát követünk el. Zoli, a férjem persze nem ment át ilyen változáson, elképzelhetetlen volt számára, hogy egy második gyerek miatt még hosszú évekig egy fizetésből éljünk. Egy ideig győzködtem, majd durcáskodtam, végül megígértem, hogy ejtem a témát, ha le is írja az indokait, én is ezt teszem, és néhány hónap múlva vegyük elő újra. A levélben dicsértem, mint apát, felsoroltam, mennyi mindent tud örökölni a második az elsőtől, és anyukám is lassan nyugdíjas lesz, tud majd segíteni. Három hónap elteltével bontottuk fel, addigra éreztem, hogy a férjem már nem olyan eltökélt. Késő estig beszélgettünk, és amikor elindultam a hálószoba felé, Zoli nevetve jegyezte meg: “Napok óta elfelejtek óvszert venni. Ez jelenthet valamit, nem gondolod?” (Reniék kisfia egy hónap múlva fog megszületni.)