Keresztelő kontra névadás

A névadó ünnepség inkább egy családi bulit, egy összejövetelt jelképez, míg a templomban tartott keresztelő egy közösségbe való belépés első lépcsőfokát jelenti. Utánajártuk, hogy miért jó keresztelni vagy épp névadót tartani egy gyerkőc számára.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
anyakönyvvezető
2016. szeptember 28. Csontos Dóra

A névadó ünnepség inkább egy családi bulit, egy összejövetelt jelképez, míg a templomban tartott keresztelő egy közösségbe való belépés első lépcsőfokát jelenti. Utánajártuk, hogy miért jó keresztelni vagy épp névadót tartani egy gyerkőc számára.


Keresztelő

A keresztelés alapvetően egy „beavatási” szertartás, ahol a gyermeket befogadják az adott hit gyülekezetébe.  A keresztelő sokaknak csak egy „kötelező” formaiság, de a legfontosabb azonban az lenne, hogy a szülő is gyakorolja a hitét, hogy ezzel utat és példát mutasson a cseperedő gyermekének.

A keresztelőt leggyakrabban a gyermek 3 hónapos korában tartják meg, de egyáltalán nem ritka, hogy felnőttként keresztelkedik meg valaki. A szertartáson a baba fehér ruhácskában, úgynevezett keresztőruhában van, ami a tisztaságot jelképezi. Az egyházi szertartás nem csak a gyermek jövőjét szolgálja, de már kiskorban is egy olyan lelki töltetet ad, ami jó útravaló a későbbiekben.

A szüleim, de leginkább az anyukám nagyon vallásos volt, ezért egyértelmű volt, hogy engem is megkereszteltetnek és a katolikus hit elvei szerint nevelnek. Sokan azt gondolják, hogy ez egy begyöpösödött gondolkodásmódot jelent, de ez nem igaz. Járhattam koncertekre, lóghattam este a barátaimmal, de megtanultam, hogy ha magányosnak is érzem magam, akkor mindig van, akire számíthatok – meséli Judit, a fiatal anyuka. Fontosnak tartom, hogy a kislányunkat megkereszteljük, mert ez egy olyan vallási szertartás, ami az egész családnak fontos és véleményem szerint a gyermekünk csak nyerhet általa a felnőtt korában.

Névadó ünnepség

Viki története pontosan megvilágítja, hogy miért választanak sokan inkább névadó ünnepséget a gyermekük számára.

Anyámtól számtalanszor megkaptam, hogy csak azért lettünk megkeresztelve, mert a dédim nagyon vallásos volt és ragaszkodott a keresztelő megtartásához. Amikor megkérdeztem a szüleimet, hogy miért tiltakoztak a döntés ellen akkor azt a választ kaptam, hogy szerették volna, ha szabadon döntök arról, hogy melyik egyházat választom. Vagy épp nem választom. Ezzel a családi kettősséggel azt érték el, hogy hiába jártam egyházi iskolákba, nem járok önként templomba és nem követek vakon egy vallást sem – kezdi Viki a történetét. A párom nincs megkeresztelve ezért még nem is házasodtunk össze. Született azonban egy kisfiunk, akinek a tiszteletére szerettünk volna egy összejövetelt szervezni és persze „keresztszülőkkel” is megajándékozni. Ezért esett a döntésünk a névadásra.

Ez egy olyan összejövetel, amit egy anyakönyvvezető bonyolít le és a gyermek három éves koráig kérhető a helyi polgármesteri hivatalban. Az ünnepség hasonlít a polgári esküvőhöz, csak itt a család új tagját köszöntik. A kicsinek a szülők választanak névadó szülőket is, akiknek ugyanaz a „feladatuk”, mint a keresztszülőknek. A szertartáson az anyakönyvvezető köszönti a kisgyermeket, gyerekversek hangzanak el, a szülők virágot kapnak és pezsgővel koccintanak. Ezek után az anyakönyvvezető elmondja a gyermek nevét és emléklapot ad át a szülőknek.