Kész vagyok-e az anyaságra?

Az ember lánya sokat hallja az idősebb korosztálytól az olyan mondatokat, mint: „Hogyha megszületik az első gyereked, teljesen meg fog változni az életed!” Kevés a támpontja annak, aki bizonytalan, készen áll-e a gyerekvállalásra. Pedig természetes, hogy sokakban ott lapul a kétség, hiszen egy biztos, valóban nagy változás lesz.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
anyaság
2016. október 16. Gyarmati Orsolya

Az ember lánya sokat hallja az idősebb korosztálytól az olyan mondatokat, mint: „Hogyha megszületik az első gyereked, teljesen meg fog változni az életed!” Kevés a támpontja annak, aki bizonytalan, készen áll-e a gyerekvállalásra. Pedig természetes, hogy sokakban ott lapul a kétség, hiszen egy biztos, valóban nagy változás lesz.


Jó és rossz hír egyszerre, hogy úgyis a gyerek megszületése után derül ki, milyen is az, és akkor alkalmazkodik az ember az új helyzethez. Ez természetes is: a többi életszakaszt is akkor éljük meg, mikor ténylegesen elkezdődik. Készülni az anyaságra csak kevéssé lehet, a valódi készülés éppen abban áll, hogy az ember próbáljon meg nem ragaszkodni ahhoz, hogy minden előre meghatározott forgatókönyv szerint fog történni.

Általában már a szülés sem pont olyan, mint ahogy az ember megtervezte, és csak akkor derül ki, amikor már ott van a baba, hogy az adott helyzetben annak az anyának épp mi könnyű és mi nehéz. Pont ezért a rokonok, barátnők elbeszélésére is csak óvatosan alapozhatunk, hiszen úgy, ahogy mesélik, ők élték meg, mi egy másik személyiséggel másképp fogjuk.

A legfontosabb tehát éppen az, hogy az ember megengedően álljon saját magához, ne legyenek merev elvárásai magával szemben. Jó példa az az anya, aki zeneszó és aromagyertya mellett tervezett szülni, sokat készült gondolatban. Aztán azt tapasztalta szülés közben, hogy egy érdekli: a „túlélés”, azaz minél gyorsabban menjen le rendben a dolog, és legfőképp, legyünk már túl rajta! Nem érdekelte sem zene, sem illat, amikor pedig a kétnapos gyerek sírt, neki pedig még nem volt teje, ő maga kért cukros vizet a nővértől, amire korábban, szülés előtt úgy gondolt, nehogy titokban, a háta mögött megkínálják vele a kicsit. Ez csak egy példa, lehet, valakinél épp fordítva történik. A lényeg: engedjük meg magunknak, hogy adott pillanatban másképp gondoljuk, mint ahogy előre elképzeltük!

Mégis, mi az, amit tudhatunk előre? Két dolgot mindenképp: a napok struktúrája, a fontossági sorrend meg fog változni, és hogy a párkapcsolat változni fog, hiszen kétszemélyesből háromszemélyessé válik a család.

Az, hogy változik a hétköznapi élet, nem szükségszerűen jelenti, hogy már semmi nem lesz fontos, ami korábban az volt. Nem jelenti, hogy minden úgy forog a baba körül, hogy abba más nem is fér bele. Jó, ha az ember megteremti magának a lehetőséget, hogy a korábbi élete is folytatódhasson, hogy legalább részben legyen lehetősége olyan tevékenységekre, amik régebben is örömet okoztak, és ha a munkája lehetővé teszi, a kezdeti, legintenzívebb szakaszt követően esetleg arra is, hogy egy keveset dolgozzon.