Két anyuka, egy apuka és egy kémcső

Vegyünk egy petesejtet. Termékenyítsük meg. Vegyünk egy másik petesejtet egy másik nőtől, távolítsuk el a sejtmagját, majd helyezzük bele az imént megtermékenyített petesejtet. Íme, így lesz valakinek három biológiai szülője.

Két nappal ezelőtt Nagy-Britanniában a Lordok Háza (az Alsóház korábbi beleegyezésével) elfogadta azt a törvényt, amely zöld lámpát adott az úgynevezett háromszülős lombikbabák “létrehozásának” (TPIVF = Three Parent In Vitro Fertilization = Háromszülős mesterséges megtermékenyítés). Ami azt jelenti, hogy akár már jövőre megszülethetnek az első olyan gyerekek, akiknek két biolgóiai anyja és egy apja van.

A törvény elfogadását megelőzően bioetikusok, életvédő szervezetek, egyházak és magánszemélyek egyaránt komoly felháborodásuknak és ellenérzéseiknek adtak hangot. A CitizenGo, azon aktív polgárok közössége, akik “célul tűzték ki az emberi élet, a család és a szabadság védelmét világszerte”, online petíciót jelentetett meg, amelynek célja az volt, hogy elérjék a 100 ezer aláírást a TPIVF-eljárás legalizálása, és ezzel a “genetikai csíravonal módosítása” ellen. (A szavazás napjáig, tehát február 24-ig 84827 aláírás gyűlt össze – a szerk.)

De mit is jelent a genetikai csíravonal módosítása? És hogyan működik a TPIVF? Nos, Nagy-Britanniában évente kb. 125 gyermek jön világra ún. mitokondriális hibából származó genetikai rendellenességgel. A törvényt megszavazók és támogatók úgy vélik, a TPIVF-fel megelőzhetővé válnának az ilyen esetek. A Newcastle-ben kifejlesztett módszer lényege, hogy ha egy anya DNS-ében felfedezik a mitokondrium-hibát, akkor ennek a nőnek a megtermékenyített petesejtjét egy egészséges női donortól vett, magjától megfosztott petesejtbe ültetnék, s mivel a donor mitokondriuma egészséges, ezzel elvileg (!) kizárhatóak lennének az olyan, az anyától származó, örökletes betegségek, mint az epilepszia, szívproblémák, mentális retardáltság vagy izomdisztrófia. Röviden tehát: megváltoztatják a születendő gyermek DNS-ét, genetikai csíravonalát.

A törvény elfogadásával Nagy-Britannia lett az első olyan ország a földön, amely legalizálta a DNS-alterációt. David Cameron miniszterelnöke a kritikus véleményekre reagálva úgy fogalmazot, hogy ők nem Istent játszanak, csupán élnek az orvostudománynak köszönhetően immár rendelkezésre álló lehetőségekkel annak érdekében, hogy a fent említett genetikai rendellenességgel rendelkező nőknek is születhessen egészséges gyermeke.

Csakhogy, bármilyen szépen is hangzik ez Cameron szájából egy szép új világban, a TPIVF rengeteg kérdést vet fel.

Először is: a TPIVF-kísérletek egyáltalán nem voltak olyan fázisban, hogy immár “élesben”, is kipróbálhassák ezt az eljárást. Még a Human Fertilisation and Embryology Authority (HFEA, az a hatóság, amely engedélyezi a TPIVF-eljárást kérő szülők számára a beavatkozást) is azt nyilatkozta, hogy nagyon nagy az esély mutáns DNS-ek megjelenésére.

Másodszor: egészen idáig (természetesen) csak állatokon kísérleteztek háromszülős megtermékenyítéssel és a newcastle-i tudósoknak halvány fogalmuk sincs arról, pontosan mi történik, ha belenyúlnak egy ember DNS-ébe, különösen úgy, hogy nem két ember DNS-e, hanem háromé találkozik. Gyakorlatilag három emberből gyúrnak össze egyet, innen kicsit kivágnak, onnan kicsit hozzátesznek, aztán a kémcsőben történik valami. Hogy mi, azt jelenleg egyetlen ember sem tudja megmondani. Innentől Nagy-Britanniában legálissá vált az emberkísérletezés. És nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy ettől a perctől nem lesz megállás.

Néhány nappal ezelőtt félszáz olasz politikus levélben szólította fel a Lordok Házát, hogy utasítsák el a törvényt. Hogy miért olaszok? Azért, mert ők is pontosan tudják, hogy az eljárás következményei pillanatok alatt túlnőnek majd a szigetország határain. Ők “beláthatatlan és ellenőrizhetetlen” folyamatokat vízionáltak, amelyek a következő generációkra nagyon súlyos hatással lehetnek, hiszen, ha ilyen módon belenyúlnak a genetikai tartományba, onnantól a megváltoztatott állapot fog öröklődni, ami viszont – mint fentebb említettük – nem ismert következményekkel jár.

Harmadszor: Ha csak azt a tényt vesszük, hogy egy petesejtnek eltávolítják a sejtmagját és beleerőszakolnak egy idegen, megtermékenyített petesejtet, ki az, aki felelősségteljesen ki meri jelenteni, hogy ennek működnie kell? Honnan tudná bárki, mit okoz két tökéletesen idegen szervezetből szerzett sejt összeerőszakolása? Vajon miért nem említette meg senki a Lordok Házában vagy az Alsóházban, hogy az egereken és muslicákon végzett mitokondrium-cserék alapvetően változtatták meg a genetikai állományt, amelyek különböző, nagyon súlyos fejlődési rendellenességhez, viselkedészavarhoz és komoly egészségügyi problémákhoz vezettek?

Mi történik, ha – miközben kiküszöbölnek egy ritka genetikai betegséget – létrehoznak három másikat, ami aztán öröklődik generációról generációra? És egyáltalán mi az, ami megszületik – két anya és egy apa genetikájával? Egy új emberi faj? Egészen eddig etikátlannak tartottuk a klónozást. De akkor miért nem tartjuk annak (mármint mindenki, nem csak az életvédők) a DNS-transzfert? És akkor abba ne is menjünk bele, hogy a születendő gyermek, akinek két anyja van, kire fog hasonlítani és milyen személyiségbeli torzulásokat eredményez, ha valaki  – az anytermészet által megalkotott tökéletes tervvel szemben – három (esetleg később négy, öt, stb) szülővel rendelkezik?

Emlékszünk még a Gattaca című utópiára? Abban a világban csak az volt értékes és “érvényes” (valid), akit tökéletes genetikai adottságokkal rendelkezett. Bárki, aki bármiféle fizikai-szellemi elváltozással bírt, selejt volt, hulladék, invalid, azaz érvénytelen. Számára a validok világa elérhetetlen volt, s egész életét, sorsát ez határozta meg. Hogy őt nem keverték ki egy kémcsőben tökéletesre.

A most elfogadott törvény szabad utat ad ehhez a gondolkodásmódhoz. Először csak ritka genetikai betegségeket előzünk meg, aztán, ha már úgyis ennyire képben vagyunk DNS-ileg, meg lehet majd kérni a kedves tudósokat, hogy ugyan már, keverjenek ki egy szép, szőke, művészi hajlamokkal megáldott kislányt, esetleg egy erős fizikumú, jól terhelhető kisfiút, nem játszunk Istent, csak használjuk a tudást. A törvényt módosítják, kiterjesztik, más országokban is bevezetik, és elég egy kellő befolyással bíró és megfelelő mértékben elvakult ember ahhoz, hogy nekilássunk létrehozni a tökéletes fajt. Mi, a tökéletlenek. És akkor már nem is lesz szükség az H.G. Wells féle Világok harcára, mert nem robotok, hanem mi magunk tesszük majd tönkre mindazt, amitől emberek, vagyunk a szó jó értelmében. Hogy az ember tévedhet. Igen. De nem ekkorát.