Ki végez láthatatlan munkát?

Mi a munkád? Aha, csak a házimunka? Sajnos sokan hallhatták már édesanyák ezt a kissé lenéző, és egy legyintéssel elintézett megjegyzést. Minden év áprilisának első keddje – amely most április 4-re esett – világszerte a láthatatlan munka napja. Nem hallottak még erről a napról? Sokan mások sem, de most a Fiatal Családosok Klubja, és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom gondolt egyet, és ezt a napot az „Első láthatatlan munkaszüneti nappal” ünnepelte, ezzel is azt erősítve, hogy szükség van mindenkinek egy szusszanásra, a munkával és rohanással teli hétköznapokban.

Novák Katalin, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár örömét fejezte ki, hogy a láthatatlan munkát végzőkről, akik nem várnak a munkájukért anyagi ellenszolgáltatást, ezen a fórumon megemlékeznek a szervezők. Az államtitkár saját facebook oldalán létrehozott egy bejegyzést, ahol mindenki köszönetet mondhat annak a személynek az áldozatos munkájáért, aki nap, mint nap úgy dolgozik családja, közössége érdekében, hogy ezért nem vár anyagi viszonzást.

Ide kattintva Ön is leírhatja, kinek köszöni a segítségét.

De mit is értünk láthatatlan munka alatt? Minden olyan otthoni feladat ebbe a fogalomkörbe sorolható, amelyért nem jár fizetség, sőt, gyakran társadalmi elismerés sem.  Bár az újszerű kifejezést kevesen ismerik, a tartalmát már annál többen. Elsősorban a nők. Láthatatlan munkát általában a családért szokás végezni. Ilyen a főzés, a mosás, a mosogatás, a takarítás, a vasalás, a bevásárlás, a gyermeknevelés, illetve – a férfiak megnyugtatására – a barkácsolás, a fűnyírás és a kertészkedés is. – nyilatkozta Léder László pszichológus, az APA-füzet társszerzője.

Andrea gyesen van egyéves kisfiával, a férje dolgozik. A házimunka nagy részét nem neki kell elvégeznie, a párja imád takarítani – a porszívózás, törölgetés, ablakpucolás, valamint a mosogatás náluk a férfi feladata.

Az a terve, hogy hamarosan visszamegy dolgozni, a kisfia bölcsődébe vagy a nagymamához kerül arra az időszakra. „A láthatatlan munkámat akkor majd egy másik ‘láthatatlan’ végzi el, az édesanyám” – mondta.
 

Király Nóra, öt gyermekes édesanya, Újbuda alpolgármestere. Arról beszélgettünk vele, hogy milyen nehézségekkel szembesül egy nagycsaládos édesanya, ha a „láthatatlan munka” mellett, a hivatásának is élni akar.

Családháló: Önnek ez egyértelmű volt mindig, hogy nagycsaládot akar? Miként tudja összeegyeztetni a munkát és a családot?

Király Nóra: A mai társadalomban ez a legnagyobb kihívás a nők számára, a munka és a magánélet összeegyeztetése. Én is ebben a cipőben járok. Nagy szerencsémre, sok segítséget kapok: főként a szüleim részéről, ők főállású nagyszülőként a mindennapjaimban besegítenek és biztosítják számomra azt, hogy a családom mellett dolgozni is tudjak. A legidősebb gyermekem második osztályos, nincs 9 éves, a legkisebb 1 éves, és köztük szépen, sorban jöttek a gyerekek.

CSH: Soha nem volt Önben kétely, hogy öt gyermeket vállaljon?

KN: Mindig is nagycsaládot szerettem volna. Mi is hárman vagyunk a testvéreimmel. Amikor megismerkedtem a férjemmel, akkor közösen eldöntöttük, hogy négyet szeretnénk, aztán megszületett az ötödik is.

CSH: Rugalmas munkahelyre van szükség ennyi gyermeknél?

KN: 15 éve a politika világában dolgozom. 2006-ban lettem önkormányzati képviselő, és ez a fajta munka tökéletesen összeegyeztethető volt a gyermekeink születésével. Rugalmasan tudtam beosztani a munkámat, így a gyerekekkel is mindig sok időt töltök. Mindig meg tudtam oldani a szüleim segítségével, hogy amíg én dolgoztam, ők vigyáztak a gyerekekre. Össze tudtam egyeztetni a szoptatással, és minden egyéb tevékenységgel. Szerencsés embernek tartom magam. Természetesen a lelkiismeret furdalás is mindig ott motoszkál bennem, de ez minden dolgozó édesanyánál jelen van.

CSH: Hogyan lehet egyensúlyban tartani a hétköznapokat? Nem esik szét egy-egy napja?

KN: Nagyon fontos szabályokat lefektetni és a rendszeres napirend nagyon fontos, én is törekszem arra, hogy délelőtt kizárólag a munkával foglakozzam, akkor Édesanyám vigyáz a legkisebb gyerekre a többiek óvodában, iskolában vannak. A délutánokat pedig próbálom a gyerekekkel tölteni, nyilván vannak kivételek, mert előfordul, hogy el kell mennem egy programra vagy telefonon keresnek és fel kell vennem. Törekszem arra, hogy délután a gyerekekkel legyek. Ha elaltattam őket, akkor persze késő estébe nyúlóan dolgozom.

CSH: A lelkiismeret furdalás, saját tapasztalatom is ezt mutatja, hogy minden dolgozó édesanyát végigkísér. Le tudja tenni ténylegesen a munkát délutánra vagy előfordul, hogy kénytelen a kötelezettségekkel akkor is foglalkozni?

KN: Nagyon nehéz, törekszem rá, de a telefonomat nem tudom kiiktatni, ez elkerülhetetlen. A törekvés az megvan. Igyekszem én menni az iskolába a gyerekekért, a különórára, játszótérre. A telefon sokszor persze ott van a fülemen, ez rossz érzés, de ezt vállalja, aki a munka világában is elhelyezkedik a gyerekek mellett.

CSH: Ahogy tapasztalom, a nők kiegyensúlyozottsága fontos: a munkában is sikeresnek lenni, és a gyerekekkel is megfelelő minőségi időt eltölteni. Ugyanez vonatkozik az otthon, a gyermeküket nevelő édesanyákra is, akik ezt választották hivatásuknak is. Ön is úgy véli, ha az anya jól van, akkor a gyerekek is jól vannak?

KN: Mindig is ezt vallottam. Ha én kiegyensúlyozott vagyok, akkor a gyerekek is jól vannak. A másik sarkalatos dolog még az életemben, a sport. Ha kell, hajnalban vagy késő este is lemegyek mozogni. A Férjem is támogat ebben, tudja, úgy vagyok kerek, ha mindezekben az egyensúlyt megtalálom.

CSH: Ön szerint fontos, hogy megemlékezzünk a Láthatatlan munka napjáról?

KN: Magyarországon még nem ismert eléggé ez a nap. Nagyon megtetszett, amikor megtudtam, hogy létezik. Bízom abban, hogy 1-2 év alatt eljutunk oda, hogy ez a nap, ugyanolyan jeles nap lesz, mint például az Anyák napja, Gyereknap vagy akár a Pedagógus nap. Azon fogunk dolgozni, hogy minél több emberhez eljusson az üzenete.