Kisgyerekkel a világ körül

A szenvedélyes utazók legtöbbjénél általában a gyermek érkezésével jön el az a pont, mikor megálljt parancsolnak maguknak, és himalájai trekking helyett egy ideig maximum csak a János-hegyre sétálnak fel. Akadnak azonban, akik nem hagynak fel az utazással, csak most már nem egyedül, hanem a gyerekekkel együtt járják a világot.

Az egyéni szervezésű, hátizsákos túrákon elsősorban türelemre és alkalmazkodóképességre van szükség. Nem árt, ha rugalmasak vagyunk, és kreatívan kezeljük a váratlan problémákat. Mindezekre még inkább szükségünk van akkor, ha egy vagy több kisgyerekkel indulunk útnak.

Bangkoktól Borneóig

Kundermann Balázs túravezető, angoltanár, fotós és sokat látott utazó, a Kundermann.hu blog szerzője Grönlandtól Ausztráliáig a világ számos érdekes helyén járt már. Felesége, Mónika is szeret utazni, hosszú időt töltöttek együtt Bangkokban, ahol angolt tanítottak egy középiskolában, de bejárták már együtt Új-Zélandot is. A napokban tértek haza 30 napos délkelet-ázsiai körútjukról, ahová már két és fél éves lányuk, Sári is velük tartott.ű

Végigvonatozták a Maláj-félszigetet, jártak borneói dzsungeltúrán és Bangkok sűrűjében, fürdőztek a Dél-kínai-tengerben, és kulináris körutat tettek a mindig nyüzsgő Szingapúrban. Persze az utazás előtt néhányan nekik szegezték a kérdést, nem lesz-e ez a kaland veszélyes a kislánynak.

„Ha abból indultunk ki, hogy a világ minden táján élnek és nőnek fel gyerekek, miért lenne veszélyes elhagyni Európát, és távolabb merészkedni?” – válaszol kérdéssel Balázs.– „Ha az ember odafigyel, és betart pár józan ész diktálta szabályt, minimalizálható egy ilyen túra egészségügyi kockázata.”

A hosszú utazások ellenzői általában azt is fel szokták hozni érvként, hogy egy pici gyereknek még szüksége van a megszokott napi rutinra, az állandóságra, ami egy ilyen túrán aligha kivitelezhető. Balázs szerint is fontos az állandóság, de az akkor is biztosítható, ha az ember nem egy helyben ül.