Korababákkal a PIC-en

Ha jóval a 37. hét előtt jön világra a kisbaba, állapota hetekig esetleg hónapokig igényli a modern orvostudomány vívmányait. Ez az időszak kemény próbatétel mind a szülők, mind a koraszülöttek számára. Lehet ezen könnyíteni?

Kata és Huba története

Derült égből – szivárgó magzatvíz

Kata kisfia, Huba lassan négy éve született a várandósság 30. hetében 1390 grammal. Az anya emlékezetében máig élénken élnek a történtek: – Aznap reggel voltam a 30. heti hüvelyi vizsgálaton. Mindent rendben találtak. A vizsgálat után furcsán éreztem magam. Bementem dolgozni, de nem voltam jól egész nap és inkább hamarabb hazamentem. Felhívtam az orvosomat, hogy normális-e, hogy a vizsgálattól így érezzem magam, és megnyugtatott, hogy igen. Eszembe sem jutott, hogy koraszülött lesz a gyerekem. Este elfolyt a magzatvíz, bementünk a kórházba, ahol aznap reggel jártunk, de ott nem tudtak velem mit kezdeni. Megpróbálták leállítani a fájásokat, kaptam tüdőérlelőt és átvittek az ügyeletes kórházba. Még négy napig tudták benntartani. Huba születése után kiderült, hogy nem teljesen egészséges, emiatt átszállították egy harmadik kórházba még születése napján, ahol már másnap megműtötték. Először akkor láttam őt, mikor berakták a szállító inkubátorba és elvitték.

Hetekig kórházban

Szerencsére az apukája elkísérhette Hubát, végig vele lehetett, és telefonon folyamatosan tudta tájékoztatni Katát. Az anya két nappal a császármetszés után mehetett kisfia után külön kórházi engedéllyel, saját felelősségre.
– Eleinte azt gondoltam, hogy egy PIC-nél rémisztőbb dolog a világon nincsen. Olyan, mintha koporsókban feküdnének azok az ici-pici gyerekek, csönd van, csak a gépek pittyegnek, mindenki suttog, iszonyú fertőtlenítőszag, sok-sok szabály. Ez minden, csak nem emberi – meséli Kata – Mégis szép lassan megszoktuk. Sőt mire hazamehettünk, szinte el sem tudtuk képzelni az életünket a pittyegések, a kórházi menetrend és szabályok nélkül. Huba összesen 5 hetet volt kórházban. Sokszor éreztem azt, hogy nincs elég információnk. Aztán rájöttem, hogy kérdezni kell, a nyakukra járni és akkor mindenre van válasz. Napi kétszer lehetett bent lenni, akkor is csak egyszerre az egyik szülő, és szobánként két inkubátornál lehettek, úgyhogy egy óránál többet egyszerre sosem tudtunk ott lenni. Egy idő után azért lehetett a nővérekben cinkostársakat találni, akik megengedték néha, hogy mindketten bent legyünk egyszerre.