Külföldön sincs kolbászból a kerítés!
Számomra hihetelen méreteket öltött a külföldön munkát vállalók száma. A fiatalok ma már egyértelműen kimennek egy-két évre az egyetemi éveik alatt, vagy a diploma megszerzése után "szerencsét" próbálni. Úgy vélem semmi probléma nincs azzal, ha tapasztalatokat gyűjtenek a frissen végzettek külföldön. Ám mostanság egyre több olyan családdal ismerkedem meg, akiknél egyik vagy másik fél (főként a családfenntartó) külföldre jár dolgozni és gyermekeit a hónapban, egy hétvégére látja. Akkor pattant ki a fejemből a gondolat: valóban szükség van erre?
Számomra hihetelen méreteket öltött a külföldön munkát vállalók száma. A fiatalok ma már egyértelműen kimennek egy-két évre az egyetemi évek alatt, vagy a diploma megszerzése után “szerencsét” próbálni. Úgy vélem semmi probléma nincs azzal, ha tapasztalatokat gyűjtenek a frissen végzettek külföldön. Ám mostanság egyre több olyan családdal ismerkedem meg, akiknél egyik vagy másik fél (főként a családfenntartó) külföldre jár dolgozni és gyermekeit a hónapban, egy hétvégére látja. Akkor elgondolkodtam: valóban szükség van erre?
Természetesen tudom, hogy milyen indokok vezérlik a külföldre indulókat. Ilyen a sokszoros fizetés reménye, a nagyobb megbecsülés például. Talán. Rendben. Én soha nem mondtam senkinek, hogy ne menjen külföldre dolgozni. Soha nem jutott eszembe, hogy akik kimennek, azok rosszak. Vagy hibásak.
Egy kicsit akkor éreztem, hogy valami nem stimmel, amikor lépten-nyomon azt hallom, hogy családok szakadnak szét azért mert egyik vagy másik szülő kijár hetekre, hónapokra munkát válllani. A gyerekek itthon. Három gyermekkel a hátam mögött el sem tudom képzelni, miként működnek ezek a családok. Milyen lelki ereje kell, hogy legyen mindkét félnek ahhoz, hogy ne hulljanak két hónap után darabokra. Lelkileg és testileg. Vajon túlzok? Nem hiszem.
Sokan most biztos azt mondjátok, hogy nincs más lehetőség. Azt, hogy itt nem találnak biztos munkát. Vajon tényleg szükség van arra, hogy családok szakadjanak szét, hogy a gyerekek apa nélkül nőjenek föl- aki az anyagi jólétet “biztosítja” a távolból-?
Az utóbbi öt évben a hazánkból külföldre kivándorlók számát országos szinten körülbelül 250-500 ezer fő közé becslik, ami azt jelenti, hogy az ország lakosságának 2,5-5 százaléka jelenleg külföldön dolgozik.
Nem hiszem, hogy képes lennék utánuk csinálni. A két gyermekes ismerőseim pedig ezt csinálják lassan két éve. Azonban én mégsem értem. Amit kívülről látok: egy anya, aki állandóan egyensúlyozik (főként egyedül!) a gyerekekkel, egy ritkán, havonta egyszer hazalátogató apa, aki ki tudja a távolban egyedül miként bírja a családja nélkül. Mindezt a pénzért!
Itthon óriási munkaerőhiány van. A legtöbb területen keresik a szakembereket. Lehet, hogy elrugaszkodtam a valóságtól, de egyáltalán nem hiszem, hogy az egészséges családképhez erre van szüksége a gyerekeknek. Sőt. Amit látok, elmagányosodott gyerekek, bizonytalan felnőttek.
Biztos megéri szétszakítani a családokat? Esetleg valamennyivel több pénzért? Szerintem nem.
