Lefejezte a rábízott gyereket, mert rossz volt a házassága…

„Lefejezte”, „bántalmazta”, „agyonverte” – csak néhány példa a napokban megjelent cikkekből, amikben arról számolnak be, hogy ártatlan kisgyermekek vesztik életüket azért, mert valaki nem elégedett önmagával és az életével.

A legfrissebb hír szerint egy dada fejezett le egy rábízott kisgyermeket, mert kiderült, hogy tönkrement a házassága. Miért kell azokat a védtelen csemetéket bántalmazni, akik semmiről sem tehetnek, sőt, még megvédeni sem tudják magukat? Miért lesz jobb, ha megölök egy ártatlant? A férjem újra belém szeret? Megbékélek önmagammal? A fenét!

Minden nap 8 gyermeket bántalmaznak, havonta kettőt agyonvernek.

Az UNICEF a gyermekbántalmazások gyakoriságát és súlyosságát tekintve a világ legveszélyesebb helyei között tartja számon hazánkat. Sokan azt hiszik csak a testi fenyítés számít bántalmazásnak, pedig számtalan fajtája létezik a világon. Létezik lelki-, fizikai és szexuális bántalmazás is, sajnálatos módon ennek a legkülönfélébb és legkegyetlenebb párosításaitól sem riadnak vissza az elkövetők.

És elkövetőnek nemcsak azt nevezzük, aki aktív résztvevője a bántalmazásnak, hanem azt is, akinek tudomása van róla, de nem tesz semmit!! A gyermekeket meg kell védeni az olyan elmebetegektől, akik azt hiszik, hogy a verés jobb magatartást, kielégítőbb tanulmányi eredményeket vagy engedelmességet szül. 

Egy korábbi felmérés szerint a nyolcosztályt végzettek 90 százaléka, míg a diplomások 67 százaléka véli úgy, hogy a pofon a nevelés egyik eszköze. Pedig ez egy nagy tévedés. Érdemes elgondolkodni azon, hogy nekünk milyen érzés volt, amikor a szüleink (akárcsak véletlenül) lekevertek egy pofont. A gyermek ugyanezt a szülői mintát fogja majd követni, hiszen ezt véli majd normálisnak, pedig nem. És ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy ő is erőszakkal neveli majd a gyermekét.

Az országban elkövetett összes emberölés 2/3-a családon belüli erőszak eredménye. Minden negyedik családban a férj rendszeresen veri a feleségét, és többnyire a gyerekeket is. Becslések szerint 110-120 ezer gyerek él az országban, akit szülei rendszeresen vernek, vagy szexuálisan zaklatnak. Dr. Veér András pszichiáter szerint a felnőttkori mentális betegségek nagy része visszavezethető a gyermekkori bántalmazásokra – tudtuk meg a gyermekbantalmazas.hu beszámolójából.

Miért ez a megoldás?

Mentséget egyáltalán nem tudunk felhozni azoknak a számára, akik ártatlan gyermekek bántalmazásán vezetik le a „feszültségüket”. Képtelenek vagyunk elfogadni azt, hogy valaki csak azért bántson egy másik élőlényt, hogy neki attól jobb legyen. A mostani dadás eset sem kirívó esemény. Számtalan videó látott már napvilágot, ahogyan ápolónők, bébiszitterek és képzett dadák verik el vagy használják ki szexuálisan a kiskorú gyermekeket. Vannak, akiknek sikerül túlélni a bántalmazást, de mentálisan nem tudják ezt feldolgozni még felnőtt korukban sem. Akik nem ennyire „szerencsések” azok belehalnak a kínzásba, a szexuális inzultusba.

Kérdezzük hát újra: miért? Miért lesz jobb attól, hogy halálra rázunk egy kisbabát, aki csak a sírásával tudja jelezni, ha valami baja van? Miért leszünk elégedettek akkor, ha hasba rúgunk egy ötévest, aki lefekvés helyett még játszana, esetleg tévezne egy keveset?

Ezek nem kitalált események. Naponta szembe jönnek velünk az utcán olyan gyerekek, akiknek a pólója alatt ott a verés nyoma, a lelkében a törés. De kitart és próbál erősnek mutatkozni, hiszen nem a bántalmazó a hibás, hanem ő. Ő, aki rosszkor volt, rossz helyen…