Lehetséges? Számítógépmentes iskola a Szilikon-völgyben

Van egy iskola a Szilikon-völgyben, ahová a Google, az Apple, a Yahoo, az eBay, vagy épp a Hewlett-Packard alkalmazottak és vezetők gyerekei járnak. Nyilván azt várnánk, ég, hogy itt még a padló is érintőképernyős, ám nagyot tévedünk: az intézményben tilos a számítógép, vagy bármi, aminek képernyője van…

A gyerekek papírra írnak valódi tollal, szakkörön kötögetnek, és időnkétn saraznak is. Egyetlen számítógépet sem látni az osztálytermekben. Sem képernyőket. Ezeket ugyanis tilos használni ebben az iskolában, és azt sem nézik jó szemmel, ha kiderül, hogy a tanulók otthon a közelébe kerültek az efféle kütyüknek.

Amint az a New York Times cikkéből kiderül, az amerikai iskolák minden államban kifejezetten sürgették a számítógéppel támogatott oktatásra való átállást, mondván, hogy ostobaság ragaszkodni az ódivatú dolgokhoz. Ettől aztán még furcsább, hogy a technológiai gazdaság epicentrimában épp ellenkezőképpen gondolkoznak a szülők.

A Waldorf School of the Peninsula – ugyanis ez a szóban forgó intézménynek a neve – a többi Waldorf-iskolával egyetemben a fizikai aktivitásra, a kreativitáson keresztüli tanulásra fókuszál, a számítógépről pedig azt tartja, gátolja ezt a fajta gondolkodásmódot, a mozgást, az emberi kapcsolatokat.

‘Elutasítom azt az elméletet, miszerint a technológiai segédeszközökre lenne szükség az iskolákban”, mondja Alan Eagle, akinek lánya, Andie egyike annak a 196 gyereknek, akik az ominózus Szilikon-völgy-béli intézményben tanulnak. “Az az elv, hogy egy iPaden futó alkalmazás jobban képes megtanítani olvasni, vagy számolni a gyerekeket, egyszerűen nevetséges.”

Mr. Eagle tud egy keveset a technológiáról. A Google kommunikációs osztályán dolgozik, ahol ő írja a cég elnökének beszédeit. Természetesen van iPadje és okostelefonja, de állítása szerint ötödikes kislánya nem tudja, hogyan kell használni a híres keresőprogramot, nyolcadikos fia pedig most kezd ismerkedni a böngészővel, mivel az iskola az utolsó osztályban már megengedi a különböző multimédiás eszközök limitált használatát.

A tanulók háromnegyedének szülei a számítástechnika valamely ágában dolgoznak, ám az iskola kifejezetten “retró” hangulatot áraszt: a termekben hagyományos táblákra írnak krétával, a könyvespolcok tele vannak valódi lexikonokkal, a fapadok pedig nyomtatott tankönyvekkel és ceruzákkal.

Cathy Waheed, Mr. Eagle kislányának, Andie-nek a tanára, aki korábban számítástechnikai mérnökként dolgozott, úgy tanítja osztani a gyerekeket, hogy ételt darabolnak az órán. “Három hétig a “törtjeinket” ettük – almát, tortát…”, meséli a tanárnő.

Számos oktatási szakember hangsúlyozza, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a számítógépen történő oktatás jobb tanulási eredményekhez vezetne. De vajon jobb kötve, gyurmázva, gyümölcsöt darabolva tanulni? A Waldorf-pártiak nehezen tudnak összehasonlítást tenni, hiszen az alternatív iskolában egyáltalán nem úgy zajlik a számonkérés, mint egy hagyományos intézményben. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1994 és 2004 között végett Waldorfosok 94 százaléka tanult tovább valamelyik főiskolán.

Persze vannak, akik egészen más véleményen vannak. Ann Flynn, a Nemzeti Iskolai Bizottságok Szövetségének oktatási technológiáért felelős elnöke szerint ha egy iskola megengedhetné magának a multimédiás eszközök használatát, de mégsem él ezzel a lehetősségel, becsapja a tanulókat. Ezzel szemben Paul Thomas, a Furman Egyetem egykori oktatója úgy véli, minél kevesebb a technológiai kütyü egy osztályteremben, annál jobb. “A tanítás egy emberi élmény. A technológia viszont elvonja a figyelmet akkor, amikor olvasni, számolni, vagy gondolkodni kellene.”

Az iskolai oktatásnak a tanárok és diákok közti kapcsolatáról kell szólnia, mondja Pierre Larent, aki egy high-tech start-up cégnél dolgozik, korábban pedig az Intel és a Microsoft munkatársa volt. Három gyermeke jár a Waldorfba, és felesége is ott tanít.

És mit mondanak ezek a szülők arra, hogy előbb-utóbb a gyerekeknek szüksége lesz a számítógépes ismeretekre? Mr. Eagle szerint ezt épp olyan egyszerű megtanulni, mint a fogkrém használatát.

Kaliforniában kb. 40 Waldorf-iskola működik. A gyerekek egyébként nem teljesen képzetlenek, ha számítástechnikáról, multimédiáról van szó. Szoktat filmeket nézni, időnként teszteket oldanak meg számítógépen, de van, aki a hétvégén repülőgép-szimulátorral játszik. A gyerekeket egyébként kifejezetten zavarja, ha szüleik, vagy rokonaik túlságosan “rákattannak” high-tech telefonjaikra, tabletjeikre. A 11 éves Aurad Kamkar nemrég meglátogatta unokatestvéreit, akik egytől egyig a kütyüjeikkel voltak elfogalva, egymásra pedig ügyet sem vetettek. A kisfiú végül integetni kezdett és azt kiabálta: “ Hahó, srácok, itt vagyok!”

A tízéves Finn Heilig, akinek édesapja a Google-nél dolgozik azt mondja, örül annak, hogy tollat és ceruzát használva tanult meg írni számítógép helyett, hiszen így a füzetei segítségével nyomon tudja követni saját fejlődését. “Visszanézve láthatod, milyen kesze-kusza volt az írásod elsőben. Ezt számítógéppel lehetetlen megtenni, hiszen ott minden levél egyformán néz ki,” mondja Finn. “Ezen kívül, ha papíron tanulod meg a betűvetést, akkor is tudsz majd írni, ha egy kis víz ömlik a billentyúzetre, vagy elmegy az áram.”