Lemondás? Egyedüllét? Magány? Ünnep? Nem kell, hogy összetartozzanak!

A böjti időszakról Fülöp Ákos plébánossal, és a 40 nap, valamint az ünnep magányosságáról, és az egyedüllét fájdalmáról pedig Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológussal beszélgettünk.

Családháló: A böjtben mi a hangsúlyos? Az, hogy nem eszünk annyit, vagy mélyebb jelentést hordoz?

Fülöp Ákos: A böjtben nagyon fontos az a szándékunk, hogy Istennel kapcsolatba lépjünk, az Isten felé forduljunk. Ma sokat beszélnek fogyókúráról, tisztító kúrákról, de nem ezen van ilyenkor a hangsúly. Az a lényege, hogy valamit tegyünk Istenért, valamit tegyünk a másik emberért.

A böjtnél először az jut eszünkbe, hogy lemondunk valamiről, ételről, szórakozásról, zajos mulatságokról, de ugyanakkor az is fontos, hogy mi az, amit megteszünk a másikért, a segítségnyújtásban, az odafigyelésben. Hogy időt szánok a másik emberre, időt szánok az Istenre.

CSH: Megkeresik ilyenkor olyan kérdésekkel, hogy Atya, itt a böjti időszak, szeretnék tenni valamit magamért, másokért és szeretném megélni jól ezt az időszakot, nekik mit tanácsol?

FÁ: Az alap az étkezésnek a visszafogása. Másrészt, ha van valami, ami akadályozza dolgokban, arról lemondani, mi az, ami picit nehéz, de mégis jó lenne kicsit lemondani valamiről. Mi az, amit meg tudok tenni a másik emberért. Nehéz általános dolgot mondani, hiszen különbözőek az élethelyzeteink, különbözőek a lehetőségeink. Nyilván más egy beteg embernél, egy cukorbetegnél, más egy várandós kismamánál, más egy fizikai munkásnál. Ki-ki megtalálhatja a lehetőséget, ami lemondás az ő életében.

CSH: Akkor ez tulajdonképpen egy önreflexió, mondhatjuk így?

FÁ: Igen, van benne egy önreflexió, hogy tudatosan élem az életem. A böjtben nagyon fontos a tudatosság. Tudatosan figyelek az étkezésre, a tetteimre, a szavakra. Keresem a csöndet. Próbálok olyan dolgokkal foglalkozni, amik emelik a bensőmet.

A böjttel, visszavonulással nem jár feltétlenül együtt a magányosság, elhagyatottság érzése, mégis, ahogy közeledik Húsvét, egyre többen érzik, egyedül maradtak. A megoldásról, és a valódi problémákról beszélgettünk Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológussal.

Családháló: Az elmagányosodás elsősorban az időseket érinti?

Bogár Zsuzsa: nem, egyáltalán nem. A fiatalok körülbelül ugyanolyan arányban magányosak egy-egy ünnep alkalmával, mert esetleg a szüleik, vagy a tágabb család távolabb élnek. Ők pedig nem utaznak haza az ünnepekre. De nem szabad ettől sem kétségbe esni.

Fontos, hogy ne az legyen a fókuszban, hogy ez rossz, és nem szabad, hogy egy önsajnálat következzen be, mert akkor az ember bekerül egy olyan spirálba, aminek egy depresszív állapot lesz a vége. Azonban ha pozitívan nézi, hogy most legalább van ideje olyan dolgokra, amikre egyébként nem volt. Kicsit oda tud figyelni saját magára. talán az a legjobb megoldás, hogy az ünnepek alatt, aki egyedül lesz, foglalkozzon úgy magával, mint egy kedves vendéggel. Adjon meg magának mindent, mintha vendége lenne.

CSH: A magánynak megvannak a fázisai?

Felmerül a kérdés itt, hogy magányosságról, vagy egyedüllétről beszélünk. Hiszen magányos társas közegben is lehet az ember. Az ünnepek alatt is sokan érzik magányosnak magukat, még akkor is, ha körülveszi őket a család. ha a konkrét egyedüllétről beszélünk, akkor fontos, hogy mi az előzménye ennek. Mióta magányos valaki, hogy milyen traumák, esetleges veszteségek érték. és mikortól jön az az állapot, amikor ezt már rutinból csinálja. Persze az sem jó, ha valaki ebben az állapotban már komfortosan érzi magát, és nem nyit a külvilág felé. Az már a másik véglet.