Létezik ideális nagyszülő?
Hófehér haj, gömbölyded alak, frissen sült kalács, mindig mosolyog, mindig ráér = nagymama. Sajnos (vagy szerencsére) ennek nem sok köze van a valósághoz.
Hófehér haj, gömbölyded alak, frissen sült kalács, mindig mosolyog, mindig ráér = nagymama. Sajnos (vagy szerencsére) ennek nem sok köze van a valósághoz.
Nagyszülők a médiában
Külföldön és belföldön egyaránt a jól eladható márkanevek közé tartoznak a nagyihoz köthetőek. Lekvár, liszt, keksz, palacsintázó – mind olyan remek háziasszonyokat állítanak elénk, akik mellesleg gondoskodó nagymamák is. Ennek oka az lehet, hogy a hagyományos családmodellben a nagyszülők az otthon körüli tennivalókat végezték, míg a fiatalabb generáció az anyagiak megteremtésén fáradozott. Ez a munkamegosztás ugyan már rég nem mondható tipikusnak, vagy általánosnak, a termékekkel ezt a békebeli hangulatot, nyugodt életet próbálják visszacsempészni (a gyomrunkba). Az a nagyi, aki nem süt-főz, kötöget, egész biztosan fitt és aktív, (ő már szálkásan sportos), némi derékfájást pillanatok alatt egy szuper kenőccsel megszüntet, majd utána vidáman kergetőzik az unokákkal.
Milyen nagymamákra vágynak a fiatal szülők?
Az ideális nagymama mindig ráér, amikor szükség van rá, de sohasem jön akkor, amikor nélküle is jól elvagyunk.
Mivel a gyermeket vállaló nők életkora egyre magasabb, a nagyszülők is idősebbek, bár többnyire még nem a nyugdíjas éveiket töltik. Ők is dolgoznak, adott esetben karrierjük csúcsán vannak, ezért a fociedzésre vagy zongoraórára kísérő nagyikat nélkülözni kell vagy más segítővel pótolni.
Különösen az első kisbaba érkezésekor rengeteg új, ismeretlen helyzettel kell megbirkóznia a szülőknek, jó, ha ilyenkor mellettük áll valaki, akiknek a véleményében megbíznak, aki elmondja és megmutatja, mit hogy kell csinálni. A szülés után, a kórházból hazaérve jó esetben elméleti tudással felvértezve, de gyakorlati tudás nélkül marad a kismama az ordító, hasfájós babával. Bizonytalan, nem tudja, mikor teszi a legjobbat, elkeseredik, ha semmi nem használ.
A szülők és nagyszülők későbbi kapcsolatát, viszonyát gyakran ez az első időszak határozza meg a későbbiekben, így érdemes előre gondolkodni és eltervezni, hogy milyen segítségre számíthatunk.
Konfliktus szülők és nagyülők között
A segítő szándék teher lehet akkor, ha a nagyszülő ráerőlteti magát vagy akár csak az ötleteit a szülőkre. Teret kell adni a próbálkozásoknak és készen állni arra, hogy kérés esetén a tapasztalatokat át lehessen adni.
Az első unoka megszületése megváltoztatja a nagyszülők életét is. Az öröm mellett szembesülniük kell azzal, hogy egy új családban, esetleg más értékek, más elvek mentén folyik a nevelés, mint azt megszokták vagy jónak találják. Háttéremberek lesznek ezen a területen, míg életük más színterein esetleg a „fronton” kell teljesíteniük.
A szülők és nagyszülők közötti konfliktust gyakran az anyós-meny vagy anyós és vő közötti rossz viszonyra vezetik vissza, pedig érdemes előbb végiggondolni, hogy nincsenek-e korábban keletkezett sérelmek a szülő és a közben már felnőtt gyereke között. Ha ezeket a késői kamaszkor és a fiatal felnőttkor viharos korszakaiban nem sikerült feloldani, előbb-utóbb felszínre kerülnek, például úgy, hogy az újdonsült házastárs lesz minden baj okozója. Mindezeket azért jó felismerni, mert a ki nem mondott neheztelés és a nyomában járó ellenszenv rányomják a bélyeget a szülő-unoka-nagyszülő együttműködésére. Csak akkor tudja a szülő nyugodt szívvel rábízni a nagyszülőre a gyereket, ha meg van győződve arról, hogy jó kezekben van. Ehhez persze mindkét félnek be kell tartania a játékszabályokat.
Tippek szülőknek:
– már a szülés előtt beszéljétek meg, hogy milyen segítséget szeretnétek kapni
– merjetek kérdezni és tanácsot elfogadni
– „csakazértis” ne változtassatok a jól bevált dolgokon, csak meggyőződésből
– engedjétek, hogy legyenek „nagyis” dolgok, ami otthon nem szokás, de a nagyinál szabad
– ne beszéljétek ki a nagyszülőket a gyerekek előtt (sem). Véleményt lehet mondani, de sértő, bántó megjegyzést tenni nem.
Nagyszülőknek:
– csak olyan feladatot vállaljatok el, amit örömmel tesznek
– a kezdő, bizonytalan szülőket ne kioktatassátok, inkább tapasztalataitok birtokában segítsetek a nehéz helyzetekben
– legyetek rugalmasak! Ha közbejön valami, tudjatok változtatni
– semmi olyat ne tegyetek, amit a szülő nem enged meg vagy tilt
– kényeztetni szabad, de nem titokban, hanem a szülők tudtával
– soha nem mondjatok rosszat a szülőkre a gyerekeknek. Ezzel nem magatokhoz „édesgetitek” őket, hanem bizonytalanságot, félelmet ültettek beléjük.
Valós nagymamák a valós világban
A média tükrében úgy látszik, hogy egyre több a frusztrált, fáradt szülő, akinek lóg a nyelve a munka – gyerek- háztartás háromszögben, a másik oldalon pedig ott vannak a meg nem hallgatott, mellőzött nagyszülők, akik nélkülözik a nagycsaládban élés örömét. Önkéntes szervezetek segítik a szülőket, klubok szerveződnek, ahol az idősebbek hasznosan tölthetik szabadidejüket. Mintha a két fél nem találná egymáshoz az utat.
Újra és újra próbálkozni kell, hogy az élethelyzetek változásával kialakult új szerepekben helyt tudjunk állni, és a családi kötelékeket szorosabbra tudjuk fűzni, hiszen a generációk közötti kapocs biztonságot, erős védelmet jelent minden családtag számára, és nem mellesleg sok öröm forrása.
