Létezik manapság a nőnap?

Ma van nőnap, azaz március nyolcadika. Nemzetközi ünnep. Sokak számára azonban csak annyit jelent: illik virágot adni a nőknek.

A virágboltok zsúfolásig tele vannak, az árak az egekben. A bevásárlóközpontokban szintén roskadoznak a színes virágok alatt a polcok. Mellettük, tökéletes elrendezésben, szívecskés plüssállatok és virágformájú dobozokban elrejtett édességek. Egy beszélgetés üti meg a fülem. „Te veszel virágot a nődnek? – kérdi az egyik lelkes fiatal a haverjától. Naná! Úgy illik. – vágta rá a másik.”

Ennyiről szólna csak ez a nap? A kereskedelem számára egy piros betűs ünnep, ami kiugróan magas bevételt eredményez a Valentin-nap után? A férfiak, fiúk számára egy kötelező nyűg, bátorkodom azt a kifejezést használni, hogy egy újabb pénzkidobás? Elgondolkodtam. Mit jelent számunkra a nőnap?

Harcot. Régen ez a harc az egyenjogúságról szólt. Küzdöttek hétköznapi nők a szabad munkavállalásért, emberséges feltételekért, és azonos jogokért. Talán el is felejtettük, hogy az „akkori” nőknek köszönhetjük azt, hogy ma dolgozhatunk, hogy a férfiakat lassan közelítjük bérben és, hogy a háztartáson kívül máshoz is –elismerten– értünk.

Azonban ma a harc inkább arról szól, hogy a pasid egy bunkó, ha nem ajándékoz meg virággal – hiszen ez neked jár. De közben arra nem gondolunk, hogy mi a mögöttes tartalom. Hogy ez a virág a köszönet és tisztelt kifejezése. Ezt a hálát, mint nő, neked is meg kéne adnod. Persze tisztelet a kivételnek, szokták mondani. De ma, mikor körbenézel, látod, hogy egy nagymama egészen mást fejez ki az arcával, mikor virágot kap, mint egy fiatal lány.

Emlékezzünk ezen a szép napon, olyan nőkre, akik a mai napig harcolnak. Értünk és a következő generációért. Az egyenjogúságért, az egyenlő bánásmódért.

Az ablak felé nézek, és látom, hogy egy gyönyörű piros virág minden erejével a szépségét mutatja felém. Virágot kaptam. Nem azért mert jár.