Lusta? Az agyfelépítése tehet róla!

Van, amikor nehéz belekezdeni a dolgokba. Nemcsak akkor, amikor valami belső gát észrevétlenül szabotál, nemcsak akkor, amikor minden energiánkkal halogatunk, amikor megcsinálnánk mi, de hát jön a vis major. Van, amikor egyszerűen nincs bennünk motiváció.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
agykutatás
2015. december 12. Csontos Dóra

Van, amikor nehéz belekezdeni a dolgokba. Nemcsak akkor, amikor valami belső gát észrevétlenül szabotál, nemcsak akkor, amikor minden energiánkkal halogatunk, amikor megcsinálnánk mi, de hát jön a vis major. Van, amikor egyszerűen nincs bennünk motiváció.


Nincs a háttérben hajtóerő, nincs energia, csak a közönyösség. Aztán vannak emberek, akiknél ez az általános működésmód, akik egyszerűen demotiváltak az életben, akiknek sokkal több erőfeszítésre van szükségük, hogy cselekedjenek, mint másoknak. De vajon miért van ez így?

A viselkedéses apátiával jellemezhető embereket hajlamosak vagyunk lustának – ha empatikusabbak vagyunk depressziósnak – címkézni, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világhoz és a feladatokhoz való demotiváltság egy hozzáállás, egy tanult vagy szerzett jellemző. A kutatások szerint azonban nem így van. Legalábbis nem teljesen van így.

A Cerebral Cortex-ben nemrég megjelent vizsgálat eredményei szerint a viselkedéses apátiára való hajlam az agy felépítéséből ered. “Tudjuk, hogy bizonyos esetekben, például sztrók után vagy Alzheimer-kórban az emberek patológiásan apatikussá válnak, pedig fizikailag képesek lennének cselekedni” – állítja Masud Husain professzor a kutatás vezetője. “Ehelyett azonban annyira demotiváltak, hogy sokszor még saját magukról sem gondoskodnak, miközben nincs szó arról, hogy depresszióban szenvednének.”

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!