Magyarul van a remény az afrikai nyomornegyedben

Hatszáz gyerek tanul magyar zászlóval az egyenruháján a világ egyik legnyomorúságosabb országának, a Kongói Demokratikus Köztársaságnak egyik nyomornegyedében. A tíz évvel ezelőtt még leginkább disznóólra hasonlító intézményt egy magyar alapítvány karolta fel, és bár mindenhol szembeszökő az éhezés és a pénztelenség, az eredmények egyre biztatóbbak, és reményteljes jövőről álmodnak a sár és a szemét közepén. Helyszíni riport Kinshasából.

Banán-, mangó- és papajafák csenevész árnyékában áll egy szedett-vedett, deszkákból és bádogból összetákolt apró viskó Kinshasa egyik nyomornegyedének szélén. A viskótól jobbra egy jóval nagyobb, nemrég felhúzott masszív épület nyúlik el. Sárga homlokzatát egy ráfestett magyar zászló ékesíti, és magyarul hirdeti a felirat: Segíteni kiváltság.

A sárga épületben az Othniel Általános- és Középiskola működik, amelyet több mint tíz éve egy magyar alapítvány üzemeltet. Az Afrikáért Alapítványt 2002-ben hozta létre az 1997 óta Magyarországon élő, a Kongói Demokratikus Köztársaságból származó France Mutombo, hogy az oktatáson keresztül, szemléletváltással segítsenek az egyik legnehezebb sorsú országon. Az alapítvány által átvett iskola eleinte leginkább egy sötét disznóólhoz hasonlított, az intézményt azóta folyamatosan fejlesztik, 2006-ban adták át a nyolc osztálytermes sárga főépületet, az iskolában több mint 600-an tanulnak a főváros egyik legszegényebb részén.

A fejlesztés rá is fér az iskolára, a tantermek mellett roskadozó bádogviskó például az igazgatói iroda, amelyben az iskola három vezetője székel. Nem kell azonban sokáig várniuk, hogy a földdel tapasztott, viseltes függönyökkel elválasztott helyiségből méltóbb helyre kerüljenek, ugyanis az iskola udvarán december óta javában folyik egy építkezés, és májusra elkészülhet az iskola második szárnya. Az új épületben három tanterem mellett egy négy részből álló iroda is lesz, köszönhetően a Külügyminisztérium tízmillió forintos támogatásának. Az új épületben a környék első érettségi központja lehet, ami hatalmas presztízs.

Az új épület feltehetően csak még kirívóbbá teszi az iskolát a Munganga negyed kicsiny, szemétben úszó, nagyrészt rozoga házaihoz képest. A negyed betonozott főútjától tízperces sétával lehet eljutni az iskolához, lényegében sárral kevert szeméten sétálva. Az utat az teszi érdekesebbé, hogy minden irányból gyerekek kiáltoznak (kizárólag annyit, hogy mundele, ami lingalául azt jelenti: fehér ember), és kisebb-nagyobb csoportokban rohannak meg egy pacsiért.