Magzatpszichológia – a jövő tudománya

Számtalan ember szenved megmagyarázhatatlan érzelmi állapotokban, amelyek okait aligha találják meg egyedül. Természetesen sokminden állhat a háttérben, de nem egyszer a valódi okot valahol abban a kilenc hónapnyi időszakban kell keresni, amelyet az illető az anyaméhben töltött.

„Egész életemben olyan szomorú voltam. Számtalan terapeutánál jártam már, de képtelen vagyok megszabadulni ettől az érzéstől. Mi lehet az oka?” – kérdezte egy páciens (sokadik) pszichológusától.

A nagyjából 40 hét, amelyet víz alatt, sötétben és melegben töltünk el édesanyánk méhében sokféle lehet. Életünk egyetlen szakaszában sem fejlődünk olyan sebességgel, mint ebben a 9 hónapban. Bár erre az időszakra senki nem emlékszik vissza, rengeteg minden ekkor dől el számunkra.

A magzatpszichológiát sokan betudják annak, hogy a magzat hallja a kinti világ hangjait, sőt, minden érzékszervét használja, s ezek által folyamatosan tanul, mintegy felkészülve a születésre. Ám ennél sokkal többről van szó.

 A tapasztalatok megváltoztatják az agy fejlődését – különösen olyan kritikus időszakokban, mint a korai gyermekkor és – ebből következően – a magzati kor. Minden, ami ebben az időszakban éri az embert (és traumatikus, vagy legalábbis: stresszes élmény), az hosszú távú hatással van a viselkedésre, a fejlődésre, a növekedésre, illetve a stressz, a feszültség kezelésére. A pszichológia jelen kutatásai között egyre hangsúlyosabb szerepet kap a pre- és perinatális (születés előtti és körüli) élmények elemzése és azok hatásának vizsgálata.

Van persze egy elég erős ellentábor is, ami úgy véli, egy újszülött nem képes emlékezni semmire, ami vele történik, így a korai életkorban történő események nemigen lehetnek hatással a személyiség alakulására. Ám tapasztalat és emlék között óriási a különbség, és noha egy magzat valóban nem tudja emlékezeti szinten előhívni a vele történteket (épp ez a trauma egyik ismérve), ettől még (vagy inkább: éppen ezért) ugyanúgy adnak az adott eseményre egy neurológiai, pszichológiai és fiziológiai választ, amelyek mindegyike külön-külön vagy együtt hatással van az agyi fejlődésre.

Hogy a magzat jól legyen…

Ahogy a szakemberek egyre többet tudnak arról, hogy egyes magzati „viselkedésfajták” (mozgás, szívritmus, stb) mire utalnak, annál többet lehet tenni azért, hogy a magzat minél nyugodtabb, harmonikusabb körülmények között „élje meg” a kilenc hónapot. Természetesen ehhez az anyának kell egy tökéletesen egészséges, gondolkodásmódjában kiegyensúlyozott és határozott, lelkében nyitott és intuitív módon megélnie a várandósságot. Minden, ami ezzel szembemegy, káros lehet a magzat szelleme, lelke és teste számára.

A magzat minden pillanatban kap „üzeneteket” az édesanyjától. Nem csupán szívdobogásának ritmusát hallja, de kémiai jelzések is érkeznek hozzá a méhlepényből. Ezek pedig – akárcsak egy jó erős rádióadó – közvetítik az anya mentális és lelkiállapotát is. Ha az anya pl. depressziós, az ki fog hatni a baba fejlődésére is mind a magzati, mind a születés utáni létben.

Nyilvánvaló, hogy az alkohol- vagy a drogfüggőség drámai hatással lehet a baba egészségére. Ám vannak ennél sokkal kevésbé egyértelmű, mégis igaz következmények: az 1944-es holland éhínség alatt figyelték meg, hogy azoknak a babáknak, akik éhező anyáktól születtek, felnőttként sokkal nagyobb eséllye lettek kövérek vagy cukorbetegek mint azok a kortársaik, akiknek szülei nem éheztek. A Kaliforniai Egyetemen kutatói, Curt A. Sandman, Elysia P. Davis, és Laura M. Glynn nemrég azt tanulmányozták, hogyan hat az anya pszichológiai állapota a magzatra. A tudósok a depresszió jeleit keresték szülés előtt és szülés után nők egy csoportjánál, miközben szimultán figyelték, hogyan fejlődnek kisbabáik.

Az eredmény különös dologra világított rá, jelesül arra, hogy azok a babák fejlődtek a legjobban, akiknek az édesanyja állapota a szülést megelőző időszakhoz képest a lehető legkevesebbet változott. Azaz: azok a babák „teljesítettek” az elvárt mércéhez legközelebb, akiknek az anyja a szülés előtt éppúgy kiegyensúlyozott, VAGY éppúgy depressziótól szenvedett, mint a szülés után. Ami ezzel szemben lelassította az egészséges fejlődést, az a változás volt.

“Hiszünk benne, hogy az emberi magzat aktív résztvevője saját fejlődésének és a 9 hónap során folyamatosan információt gyűjt a születés utáni időszakra”, jelentette ki Sandman, majd hozzátette: „Azon üzenetek alapján készül a születésére, amit az édesanyja juttat el neki.”