Mamarexia – Nők, akik leszoknak az evésről

Vannak nők, akik szülést követően is lánykori alakjukkal büszkélkedhetnek és ezért szinte semmit sem kell tenniük, de akadnak olyanok is, akik az álomalakért mindenre képesek, még akár az evésről is lemondanak. Ők a mamarexia áldozatai.

Ha valaki húsz éves koráig nem küzdött evészavarral, nem valószínű, hogy a kismamaság hoz elő belőle komolyabb problémát. Az evészavar nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem hosszú, évtizedes folyamat, gyökerei akár féléves korra is visszanyúlhatnak. Ha olyan trauma, sokk ér egy kisgyereket, melynek hatására elveszíti biztonságérzetét vagy édesanyjától nem kapja meg a szükséges törődést, figyelmet és ezért nem biztosan kötődővé válik, a szorongás és a frusztráció későbbi élete során minden változásnál, váltásnál, bizonytalan szituációban előjöhet. Az evészavar kulcsfogalma ugyanis a változástól való félelem.

Amikor az újdonsült anya találkozik újszülöttjével és tudatosul benne, hogy ezentúl minden más lesz, hiszen felelőssé vált egy kis lényért, ugyanez a félelem jelenik meg, hiszen egy teljesen új, ismeretlen élethelyzetbe került. Vannak, akik megpróbálnak mindent ugyanúgy csinálni, mint anyává válásuk előtt, nem törődve azzal, hogy ez milyen következményekkel járhat a gyermekükre nézve. Sokszor ebben a férj is asszisztál, kihasználva, hogy így mindenki maradhat a régi férj-feleség szerepkörben.

Az evészavarban szenvedők másik jellemzője, a rugalmatlanság, tulajdonképpen a változtatásra képtelenségből fakad. Nem képesek az új szituáció feldolgozására és az alkalmazkodásra sem, ugyanakkor hatalmas megfelelési vágy is munkál bennük, s a kettő együtt mérhetetlen feszültséget generál.

A szüléssel, az új jövevény érkezésével az újdonsült anya elbizonytalanodik, sérülékennyé válik. Az addig lappangó probléma, az evészavar, a nagy változás és az abból fakadó biztonságérzet elvesztése miatt újból felerősödik.