Másmilyen tanár kéne a mai, digitális kölykök mellé

A mai diákok nem tudnak figyelni, nem akarnak tanulni, lusták, érdektelenek – sok tanár panaszkodik erre. Ami persze nem új, mert minden generáció úgy látja, hogy a „ezek a mai fiatalok” mások. Általában rosszabbnak, nehezebben kezelhetőnek tartják őket.

Kutatások szerint azonban tényleg igazuk van azoknak – csak nem úgy – akik így látják a fiatalokat, és ebben a jelentősen megnövekedett technikai eszközhasználatnak hatalmas szerepe van. Nem rosszabbak lettek a gyerekek, csak nagyon máshogy működik az agyuk, ami abból következik, hogy nagyon más világban nőnek fel, mint a korábbi generációk. Ezért a pedagógiának is alkalmazkodnia kéne ahhoz, milyen stratégiákkal lehet őket motiválni.

Pár héttel ezelőtt tartották az idei Digitális Nemzedék Konferenciát, melynek célja éppen az, hogy a szakemberek jobban megértsék a tanulókat – és önmagukat is – abban a világban, amelyben élünk, és amelyben az információszerzés elsődleges terepe, belátjuk vagy nem, az internet.

Miért van még iskola és tanár, amikor a neten pár kattintással ezerszer annyi információhoz hozzájuthat a diák, mint amennyit a pedagógus heti két órában átadhat? – tette fel a kérdést előadásában Szabó Éva, a Szegedi Tudományegyetem Szociál- és Fejlődéspszichológiai Tanszékének vezetője. Egyáltalán, mi a dolga egy digitális bevándorló tanárnak egy digitális bennszülöttekből álló osztályban? 

A digitális korban, ahol a diák a bennszülött, a tanár pedig legfeljebb letelepedési engedélyért folyamodhat, a pedagógus szerepe: a vezetőé, tanácsadóé. A régi alá-fölérendeltség helyett partneri viszonyt kell kiépíteni a tanulókkal, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. A legfontosabb, amit meg kell tanítani, az önértékelés, és, hogy hogyan kell élni a 21. században – véli Szabó Éva.

Egyáltalán tényleg mások a mai gyerekek?

• Gyakori probléma, hogy a tanárok úgy vélik, hogy a gyerekek nem képesek koncentrálni. Valójában dehogyisnem, csak éppen arra, ami érdekli őket.
• A másik jellemző kritika, hogy ezeket a mai fiatalokat már semmi sem érdekli. Ami ebben a formában szintén nem igaz, egyszerűen arról van szó, hogy az érdeklődésük rendkívül haszonelvű, az foglalkoztatja őket, amiről tudják, hogy mire jó, mire tudják használni.
• Ráadásul többek szerint kitartásuk sincs (hát hogy lehet így élni???), pedig valójában még az is van nekik, csak tudni szeretnék, hogy mit miért csinálnak. Ez a generáció már nem fogadja el azt a választ, hogy „mert azt mondtam”.
• Felhozzák még ellenük, hogy nem kellően fegyelmezettek, amit abból szűrnek le, hogy nem tudnak nyugton ülni. „Az itt jelenlévők is nézték a monitoraikat, multitaskingoltak, ami nem figyelemhiányt jelent, hanem egy nagyon speciális, megosztott figyelmet” – mutatott rá Szabó Éva – és nem a felnőtt generáció multitaskingolt, hanem a fiatalok – tette hozzá. Ebben a korban képtelenek kivárni a gyerekek, hogy megosszák az élményeiket, és lássuk be, annak idején mai felnőttek is ezt csinálták. Csak mi még nem a telefonunkat nyomkodtuk, hanem leveleztünk órán, amibe be kellett vonni a többieket, és lebukott az egész osztály.
• Szintén kritikaként fogalmazzák meg, hogy a „mai fiatalok” nem tudnak önállóan dolgozni, mindig egymással beszélnek, amitől a tanárnak az a benyomása támad, hogy csalnak. Holott ez nem más, mint kooperáció, együttműködés, közös gondolkodás, csapatmunka.

De miért vannak ezek a változások? A legújabb kutatások szerint azok a dolgok, amikkel foglalkozunk, olyan mértékben befolyásolják az agyat, hogy valósággal átépítik a szerkezetét. Vagyis, amit csinálunk, sokkal jobban hat ránk, mint azt korábban gondolták. Ha az agyban meg akar nőni egy terület, akkor annak helyet kell keresnie valami más árán: el fog álmosodni, zárójelbe fog kerülni más agyi terület. Ezért van az a sok változás, amivel a tanároknak szembe kell nézniük.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!