Matracok a gyerekosztály padlóján – vége a megalázó sámlin gubbasztásnak?

A szülőnek joga van gyermekével együtt lenni a kórházban. Legalábbis a törvény szerint. A valóság, mint azt sokan saját bőrünkön is tapasztaltuk, egészen más: jogunk van, lehetőségünk nincs. Azaz: dehogynem. Földön kuporogva, kissámlin ülve, alvás nélkül, napokig. De talán most változás jön. Matracok jelentek meg a Bethesdában.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2016. március 24. Gyarmati Orsolya

A szülőnek joga van gyermekével együtt lenni a kórházban. Legalábbis a törvény szerint. A valóság, mint azt sokan saját bőrünkön is tapasztaltuk, egészen más: jogunk van, lehetőségünk nincs. Azaz: dehogynem. Földön kuporogva, kissámlin ülve, alvás nélkül, napokig. De talán most változás jön. Matracok jelentek meg a Bethesdában.


Kinga kisfia, Marci súlyos krupprohammal került kórházba. A gyereket három napig tartották bent. Ez idő alatt Kinga gyakorlatilag fél órákat tudott aludni úgy, hogy a földön térdelt a pulóverén, a fejét pedig az ágy szélére hajtotta. Ha észrevették, rászóltak. Egyetlen nővér volt csupán, aki szemet hunyt Kinga „felháborító” viselkedése felett, sőt, még egy bögre kávét is hozott neki. Suttogva adta oda, mert félt, hogy baj lesz belőle.

Zoltán rutinosabb volt: ő polifoammal felszerelkezve érkezett a kórházba, amikor a lányát bevitték. Két éjszakát töltött így, viszont így is komoly vesegyulladást kapott, mert nem igazán működött a fűtés, az ajtó alatt pedig süvített a hideg levegő. „Ha kórházba kerülök a vesémmel, legalább ágyban fekhetek majd”, ironizál Zoltán, de a mosolya valahogy nem meggyőző…

Menjen haza, anyuka!

Ilyen és ehhez hasonló történeteket a végtelenségig tudnánk mesélni, és biztosak vagyunk benne, hogy olvasóink is bővelkednek tapasztalatokban. Különszobából – ami minden kórházban fizetős – csak kevés van. De sokan akkor sem tudnának odamenni, ha üres lenne, mert nem telik rá. Marad tehát a földön, sámlin, hozott matracon kuporgás, a megalázás, a beszólások. Pedig csak a gyerekünk mellett szeretnénk lenni, aki beteg, fél és rosszul van.  

Réges-rég elmúltak már azok az idők, amikor naponta 30 percet lehetett látogatni a gyerekeket. Hogy most jobb-e a helyzet? A gyerekeknek biztos, hiszen nekik az a fontos, hogy bármikor ott legyen anya, apa, aki megsimogat, aki inni ad, megölel, bátorít, mesél. A szülők meg úgyis kibírják. Ha nem, mehetnek haza. Végülis ez nem ingyenszálló. Sok kórházban sajnos ez a hozzáállás a jellemző, tisztelet a kivételnek, persze.

„A szülőnek, törvényes képviselőnek joga van a gyermek mellett tartózkodni a kórházi kezelés ideje alatt”, mondja az egészségügyi törvény. Azt azonban már nem határozza meg, hogy mi az a minimum elvárás, amit a kórházaknak biztosítani kell a szülő számára. A szülő ugyanis nincs ott – legalábbis hivatalosan. Nem kap utána az intézmény pénzt, hiszen nem beteg. Az ellátás a gyerekekre vonatkozik. A szülők tulajdonképpen láthatatlanok, viszont annyira meg mégsem, hogy ne vegyék észre őket. Innentől kizárólag a kórházi személyzet hozzáállásán múlik, hogyan kezelik a szülők jelenlétét. Vannak helyek, ahol megengedik, hogy matracot hozzanak be, de azért nem ez a nagy átlag. A legtöbb kórház azt mondja, a matracok a földön akadályozzák, lassítják a gyerekek kezelését. (Csak halkan tesszük hozzá, hogy az meg a gyógyulást lassítja, ha a szülő nem, vagy csak ilyen megalázó körülmények között lehet ott! De ez biztos nem sok szakembert érdekel. Megint csak: tisztelet a kivételnek!)

Új szelek fújnak? ( és nem az ajtó alól…)

Tavaly áprilisban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) kampányt indított „Gyerekkel vagyok” néven annak érdekében, hogy a beteg gyerekek mellett minden kórházban ott lehessen a szülő 24 órában, méghozzá emberi körülmények között. Hasonló, ám sokkal gyakorlatiasabb kezdeményezés az, ami pár hete indult el az Adományozz fekhelyet a Facebookon, ahol három ember fogta magát és gyűjtést rendezett, hogy matracokat vehessen, amin a szülők alhatnak. A kezdeményezés olyan jól sikerült, hogy első körben 350 ezer forint gyűlt össze, ami 54 matracra volt elég. A csoport indítói 20 darabot már el is vittek a Bethesdába, de mivel a felajánlások és a pénz továbbra is jön, várható, hogy több más intézmény is kaphat matracot.

Kettős érzés van bennük: egy részről örülünk, hogy valakik ezt kitalálták, mások pedig támogatják. Más részről viszont elszomorító, hogy egy ennyire alapvető dolgot, mint hogy ágyban alhasson a szülő (jó: matracon), ha a gyereke kórházban van, ennyire nem magától értetődő. És halkan aggódunk is. Mert mi van, ha odaállít ez a három kedves ember egy kórházba, hogy tessék, gyönyörű, tiszta és kényelmes matracokat hoztunk a gyerekosztályra a szülőknek, a vezetőség pedig erre azt mondja: sajnáljuk, ez ellentétes a szabályzatunkkal. Ugye nem lesz ilyen???