Mégis mit eszik rajta ez a gyerek?

Miért azért a vacak együttesért rajong, mikor már az anyaméhben is klasszikus zenén nevelkedett, most meg elképesztő tingli-tanglikat hallgat? Ahelyett, hogy olvasna, videójátékozik, klippeket néz, meg a semmiről beszélget, és semmitmondó vicceken heherésznek a barátaival…

Előfordul, hogy a szülő szemével így néz ki a kamasz. Néha talán eszébe jut: nem is olyan okos ez a gyerek? Talán hiúsági kérdést is csinál belőle: „ez nem a mi családunk színvonala!”. Aztán éri valami jó élmény, mondjuk egy jó beszélgetés a gyerekkel, vagy beleolvas a verselemzésébe, amiből megbizonyosodik: de bizony, okos ez a gyerek, de akkor vajon miért a gagyi tetszik neki?

Kétféle válasz van erre. Az egyik egyszerűbb, és inkább a szülők, olykor a pedagógusok választásairól szól. Néha elfelejtjük, hogy évtizedekkel a gyermek előtt járunk: más az élményvilágunk, más érzelmeket, kapcsolati tapasztalatokat éltünk át, más problémák foglalkoztatnak minket. Azt várjuk, hogy ami nekünk értékes, a gyereknek is az legyen. Az lehet majd húsz év múlva, de tizenévesen az ember nem feltétlenül rezonál arra, amire a felnőtt, még ha okos, érzékeny gyerek is.