Meglepetés babák – formabontó utak

A mai napig sincs biztos módszer arra, hogy vissza lehessen tartani azokat a babákat, akiknek a saját elképzelésük arról, mikor állnak készen megérkezni egy anya, egy pár illetve egy család életébe.

A szenvedélyes felindulástól a tudatos döntésig



Ingrid és Tamás (nevüket megváltoztattam) 21 évesek voltak, mikor egymásba szerettek. Úgy döntöttek, a naptár módszerrel védekeznek. Tisztában voltak a kockázattal, így előre megígérték egymásnak, hogy adott estben összeházasodnak és felnevelik a babát. Hat héttel az első randi után már aktuálissá is vált az esküvő előkészítése, hiszen a baba már az első együttlétek valamelyikén megfogant!
 Ingridet egyből elöntötte a lelkesedés. Tamás kicsit megijedt, de a szerelem annyira erős volt bennük, hogy úgy érezték, együtt mindent meg tudnak oldani. Összeházasodtak, beköltöztek egy kis szoba-konyhás lakásba, és minden lehetséges támogatást igénybe vettek. Csabika remekül alkalmazkodott egyetemista szülei mozgalmas életéhez, akik egymáshoz igazították az órarendjüket és felváltva vigyáztak rá. Két év után azonban alább hagyott a kezdeti lángolás, és válságba jutott az ifjú pár kapcsolata. Menthetetlennek érezték a helyzetet, és a szétköltözés mellett döntöttek.

– Sokat tanultunk abból az időből – mondja Ingrid – Egymás hiánya ráébresztett minket, mekkora kincs a másik. Úgyhogy fél év elteltével újra egymás mellett kötöttünk ki, és új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Talán azért történt ez az egész, mert meg kellett élnünk a szabad döntés élményét. Hogy nem csak azért éljük le együtt az életünket, mert jött a gyerek, hanem minden kényszerítő körülmény nélkül is egymást választjuk.
A kibékülésnek már egy éve, és azóta is teljes a harmónia. Jelenleg együtt várják második babájukat, akit már tudatosan terveztek.


A kétségbeeséstől az anyai kiteljesedésig



Orsi és férje szerelmük hajnalán négy gyermeket terveztek. Ám a harmadik baba után az anya úgy érezte, határaihoz érkezett.

- Kimerítő időszak volt – meséli Orsi – A két kisebb között mindössze két év volt, folyton náthásak voltak, egymást váltva keltünk hozzájuk a férjemmel. Egyetlen reményem az volt, hogy nemsokára nagyobbak lesznek, és kicsit több szabadidőnk lesz. Eszti, a harmadik még csak 9 hónapos volt, a menzeszem még nem állt vissza, mikor beköszöntött az ismerős, ingerlékeny, sírós hangulat. A terhességi teszt igazolta a gyanúmat. Megrázó hetek következtek. Éjszakánként felriadtam és ráztam a fejem, hogy nem akarom ezt az egészet. Utána is néztem, mi a módja az abortusznak, el is intéztem a szükséges papírt hozzá. Végül a férjem hozott ki ebből a mély kétségbeesésből. Segített, hogy túl tudjak látni a pillanatnyi érzéseimen és lássam a jövőt hosszabb távon is. Az iránta való szeretetem vitt rá, hogy megtartsam a babát. Mikor a 12. heti ultrahangon megláttam őt, minden rossz érzésem elmúlt, és elöntött a ragaszkodás iránta. Utólag minden félelmem alaptalannak bizonyult: Bálint lett a legnyugodtabb gyermekem. Jó étvágyú, életerős, vagány. Ha nem lenne, ki kéne találni! Könnyen beleszoktam a négygyerekes mindennapok megszervezésébe, még könnyebben is boldogultam, mint hárommal! 
Orsiék a nem tervezett negyedik után egy tervezett ötödik babát is vállaltak. Így ma már öt eleven, és életvidám lurkó büszke édesanyja.