Megmagyarázzuk a bizonyítványodat!

Lassan megint itt a félévi bizonyítványosztás, ami hol a nagy hátradőlések, hol pedig a nagy családi perpatvarok ideje. Mert miért nem ötös. Meg miért nem példás, meg kiváló. Néhány tanács, hogy helyén tudjuk kezelni a dolgot.

Ahogy azt a neve is mutatja, a félévi, az egy értesítő. Nem bizonyítvány, csupán egy jelzés, hogy hogy áll, merre tart a gyerek a tantárgyakból. Egy információhalmaz, amiből megtudhatjuk, hogy az év végi bizonyítványig mire kell jobban odafigyelni, mire kell ráerősíteni, esetleg korrepetáló tanárt fogadni, és mi az a tantárgy, amivel nincs gond, mert megy. 

Persze nagy meglepetés (elvileg) senkit nem érhet ilyenkor, hiszen a tájékoztató füzetet (elvileg) legalább hétvégenként átlapozzuk, az osztályzatokat, bejegyzéseket láttamozzuk, hiszen (elvileg) abba nem félév vége előtt egy héttel kerülnek be visszamenőleg a jegyek.

Ha azonban mégis villámcsapásként ér a félévi eredmény, akkor dühkitörés helyett szálljunk inkább magunkba. Valami oka csak van, hogy gőzünk sem volt róla, hogy Pistike matektudása ennyire billeg. Kivéve persze, ha nehezített pályán játszunk, porontyos anya is panaszkodott már arra, hogy a kitűnőre gyúró gyerek ellenőrzőjébe nagyjából a bizonyítványosztás napján került be a két nyelvtan ötös mellé mellé visszamenőleg még 5 jegy, többségében nem ötösök, aztán viszlát kitűnő bizi, helló óriási zokogás. De ha évközben is vannak jegyek, akkor évente kétszer bölcset játszani nem ér!

A lányom osztályában tavaly legalább 15 kitűnő tanuló volt. Ez szerintem több mint gyanús, a kitűnő bizonyítvány mégiscsak a legkiválóbbak kiváltsága kellene, hogy legyen. Ha nyakra-főre osztogatják, komolytalanná válik az egész. Persze, bíztatni kell a gyerekeket, és ennek kézenfekvő formája a jó osztályzat, azok a gyerekek azonban, akiknek becsúszott egy-egy négyes, ettől rossz tanulónak, bénának érzik magukat. És persze a szülők is.