Mennyire avassa be a szülő a kölyköt a párkapcsolati konfliktusba?

Az egyik lehetséges félreértelmezése a tizenéves gyerek partnerként való kezelésének, ha a szülő olyasmit is az orrára köt, amivel nem kellene foglalkoznia, mert túlzottan megterhelő számára vagy felkavarja.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2015. április 30. Gyarmati Orsolya

Az egyik lehetséges félreértelmezése a tizenéves gyerek partnerként való kezelésének, ha a szülő olyasmit is az orrára köt, amivel nem kellene foglalkoznia, mert túlzottan megterhelő számára vagy felkavarja.


Felkavaró például, ha a szülők túlságosan beavatják kettőjük kapcsolatának részleteibe, mert neki másfajta viszonya van velük. Neki ők anyu és apu, megterhelő minden olyan információ, ami túlzottan intim, vagy a rá nem tartozó, kétszemélyes konfliktusaikról szól. Ugyanakkor sok mindent érzékel a gyerek, ha baj van, azt úgysem lehet titokban tartani. Nagy kérdés, mit, hogyan osszanak meg a gyerekkel a szülők.

Vannak helyzetek, amikről muszáj beszélni a gyerekkel. Ilyenek a komolyabb konfliktusok, a válás, a szétköltözés. Ne onnan szerezzen tudomást a gyerek arról, hogy apa elköltözik, hogy látja, ahogy összecsomagol és távozik. Az sem kezelhető a gyerek számára, ha abból meríti információit a szülők közti feszültségről, hogy anya már a nappali kanapéján alszik, vagy, hogy üvöltöznek egymással. Ha (még) nincs szó különválásról, de valamiféle krízist él át a pár, nagy dilemma, hogy terheljék-e ezzel a gyereket. Úgy semmiképp se, hogy a szeme előtt játsszák le!