Mérgezem a magzatom?

Van abban némi irónia, hogy megtettünk több mint ezer kilométert kocsival, bejártuk Ausztriát, becsúszott egy rövidebb túra is, sóbányába ereszkedtünk hosszú csúszdán, aztán a nyaralást nem azért kellett félbeszakítani és korábban hazajönni, mert héthónapos terhesen nem bírtam a strapát, vagy mert görcsöltem, hanem mert egy szimpla torokgyulladás szövődményeként a végére már mozdulni sem bírtam.

Az úgy volt, hogy két hétig tartó betegeskedés (torokgyulladás, köhögés) után (tünetmentesen) egyik napról a másikra jött a lehetőség és az ötlet, hogy végre kiszakadjak az ágyból, úgyhogy semmi, még a nagy hasam se tarthatott vissza attól, hogy bevállaljam az osztrák utat. Ismerőseim persze egyből aggodalmukat fejezték ki azzal viccelődve, hogy nagyon hajtok arra, hogy a gyerekem kettős állampolgár legyen, én meg úgy gondoltam, minden terhes nő tudja magáról, mit bír ki, meg mit nem – no de ez az egészséges terhes nőkre vonatkozik ugyebár.

A harmadik napig bírtam, bár, ha a férj nem zárja le azzal a nyaralást, hogy este azonnal megyünk haza, és kihagyjuk Bécset a körutazásból, akkor valószínűleg még ráhúzok egy napot a dologra, és ott bénulok le a Mariahilfer Strassén.

Fájt, szúrt a bordáimnál még nyugalmi állapotban is, persze megvolt a saját diagnózisom: rekeszizomláz, bár valahol sejtettem, hogy ez egy kicsit komolyabb lesz. (Van egyáltalán olyan, hogy rekeszizomláz?)