Mérgezem a magzatom?

Van abban némi irónia, hogy megtettünk több mint ezer kilométert kocsival, bejártuk Ausztriát, becsúszott egy rövidebb túra is, sóbányába ereszkedtünk hosszú csúszdán, aztán a nyaralást nem azért kellett félbeszakítani és korábban hazajönni, mert héthónapos terhesen nem bírtam a strapát, vagy mert görcsöltem, hanem mert egy szimpla torokgyulladás szövődményeként a végére már mozdulni sem bírtam.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2013. június 28. Gyarmati Orsolya

Van abban némi irónia, hogy megtettünk több mint ezer kilométert kocsival, bejártuk Ausztriát, becsúszott egy rövidebb túra is, sóbányába ereszkedtünk hosszú csúszdán, aztán a nyaralást nem azért kellett félbeszakítani és korábban hazajönni, mert héthónapos terhesen nem bírtam a strapát, vagy mert görcsöltem, hanem mert egy szimpla torokgyulladás szövődményeként a végére már mozdulni sem bírtam.


Az úgy volt, hogy két hétig tartó betegeskedés (torokgyulladás, köhögés) után (tünetmentesen) egyik napról a másikra jött a lehetőség és az ötlet, hogy végre kiszakadjak az ágyból, úgyhogy semmi, még a nagy hasam se tarthatott vissza attól, hogy bevállaljam az osztrák utat. Ismerőseim persze egyből aggodalmukat fejezték ki azzal viccelődve, hogy nagyon hajtok arra, hogy a gyerekem kettős állampolgár legyen, én meg úgy gondoltam, minden terhes nő tudja magáról, mit bír ki, meg mit nem – no de ez az egészséges terhes nőkre vonatkozik ugyebár.

A harmadik napig bírtam, bár, ha a férj nem zárja le azzal a nyaralást, hogy este azonnal megyünk haza, és kihagyjuk Bécset a körutazásból, akkor valószínűleg még ráhúzok egy napot a dologra, és ott bénulok le a Mariahilfer Strassén.

Fájt, szúrt a bordáimnál még nyugalmi állapotban is, persze megvolt a saját diagnózisom: rekeszizomláz, bár valahol sejtettem, hogy ez egy kicsit komolyabb lesz. (Van egyáltalán olyan, hogy rekeszizomláz?)