Mesék a rács mögül

Nyílnak a cellaajtók az egri női börtönben. Az elítéltek rutinosan lépkednek a közösségi szoba felé. Ma ismét megtanulhatnak egy mesét, amit aztán diktafonra, cd-re vehetnek, vagy telefonban, látogatáskor és majd egyszer talán személyesen, otthon is elmondhatnak a gyerekeknek, unokáknak. És ez reményt ad, értelmet és célt.

Ma Magyarországon 17.500 fogva tartott él börtönben. Odahaza 40.000 gyermek várja őket. És akiket kiengednek, azoknak nem lesz könnyű visszailleszkedni. A reintegráció a társadalomba, a családba a legnagyobb kihívás a börtönből szabadulóknak, s csak kevesen képesek megtalálni a helyüket a kinti közegben. A mese azonban, úgy tűnik, segít.

Az egri börtönben 2010 óta mesélnek az asszonyok. Az Esti mese-program immár öt éve működik a rácsok mögött egy brit kezdeményezés, a http://www.storybookdads.org.uk/ “>Storybook Dads kapcsán, amely 2006-ban indult útjára a szigetországban azzal a céllal, hogy a fogvatartottak valami különlegeset és igazán értékeset adhassanak gyermekeiknek, unokáiknak, ezzel segítve az önértékelés erősödését, a családi kapcsolatok szorosabbá tételét és a visszailleszkedés megkönnyítését. A kilenc éve kezdődött programhoz, amelynek keretében börtönben raboskodó apák, nagyapák olvasnak fel CD-re meséket, azóta világszerte számtalan büntetésvégrehajtási intézet csatlakozott, és nagyjából 10.000 fogvatartott kezdett el olvasni és mesélni. A StoryBook Dads-hez hamar csatlakoztak a női börtönök, de hivatásos katonai szervezetek tagjai is, akik ugyanúgy hosszú hónapokig, évekig nem találkoznak családtagjaikkal, mint a rabok.

Ha egy családtag börtönbe kerül, az óriási traumát jelent mind neki, mind a hozzátartozók számára. A legsérülékenyebb csoportot természetesen a gyerekek képezik, akiknek életéből egyszer csak eltűnik az anya vagy az apa, és hamarosan szembesülnek a megvetéssel, a szégyennel, a megbélyegzéssel.. Nem elég, hogy óriási veszteség éri őket, ami beláthatatlanul hosszú ideig kényszeríti őket a szeretett családtag nélküli élet elviselésére, de még a társadalom is kirekeszti őket. Mindezzel a rabok is szembesülnek, s az is tudatosodik bennük, hogy mindennek ők az okai. Ezt pedig nagyon nehéz feldolgozni.

Az egri börtönben 2010-ben zárult a program első része. Az eredmény: 36 fogvatartott 70 diktafonra mondott mesét küldött az otthoniaknak. Az „Esti mese”-programot Luzsi Margó gyerekkönyvtáros irányította, s annyira jó volt a fogadtatás mind a rabok, mind az otthoniak részéről, hogy 2011-ben folytatódtak a foglalkozások, a meseolvasás- és küldés a börtön falai között. Ekkorra új iránnyal is bővült a projekt: a fogvatartottak ugyanis havonta egyszer maguk tartottak foglalkozást egri fogyatékos gyerekeknek. A cél itt már a rászorulóknak történő segítségnyújtás megtanulása volt.

Juhász Attila börtönparancsnok azért vágott bele annak idején az Esti mese-programba, mert úgy vélte, erőszakkal semmiképp nem lehet rávenni valakit, hogy megváltozzon, felelősséget vállaljon tetteiért és visszailleszkedjen a társadalomba. Sőt: erőszakos módszerekkel ezeknek kizárólag az ellenkezőjét lehet elérni. Az egyetlen út az, ha a rabok érzik, hogy hasznosak, hogy ha változnak, akkor jóra fordulhat az életük. Ennek pedig a tanulás, a munka és a családi kapcsolatok állandó ápolása a módja.

Október vége van, az egri börtön női elítéltjei pedig már készülődnek a decemberre: előkerülnek a karácsonyi mesék, történetek. Az asszonyok elmélyülten bújják a köteteket, hogy a legszebbeket válasszák ki az otthoniaknak. Ők ezt teszik a fa alá – a gyerekek pedig ragyogó szemmel hallgatják majd Szenteste anya, nagymama hangját. Számukra ez lesz a legnagyobb ajándék…

Fotók: storybookdads.org, storybookproject.org