Mi a különbség az inszemináció és a lombik között?

Amikor egy nő szembesül azzal, hogy nem lehet természetes úton gyereke, vagy épp a ketyegő biológiai órája miatt egy nőgyógyász meddőségi központba irányítja, csak kapkodja a fejét az idegen szavak, kifejezések hallatán, és fogalma sincs, hogy mi a különbség a különböző beavatkozási formák között. Ebben szeretnénk most rendet rakni.

Inszemináció

Inszeminációt akkor szoktak javasolni az orvosok, ha a férfi spermáival minden rendben van, és vizsgálatokkal igazolták, hogy a nő petevezetékei (vagy legalább az egyik) átjárhatók. Az inszeminációt a nő esetében gyógyszeres hormonadagolással készítik elő. Ennek eredményeként több petesejt is megérhet az adott hónapban, megtöbbszörözve ezzel a teherbeesés esélyét. A férfi által frissen leadott spermiumot megtisztítva egy szilikonkatéteren át juttatják be a méh üregébe. Az eljárás teljesen fájdalommentes, viszont a sikerráta igen alacsony: mindössze 15-20%. A nőnek nincs más teendője, mint hogy a következő napokban stresszmentes, kímélő életet él, és reménykedve várja a megtermékenyülést.

Inszeminációból hat alkalmat támogat az egészségbiztosítás, de ha nem akar az ember hónapokat várni a beavatkozásra, akkor magánintézetekben ötvenezer forintért kicsit hamarabb is sorra kerülhet.

Lombik (IVF=in vitro fertilizáció)

Abban különbözik az inszeminációtól, hogy itt nem a spermiumokat juttatják vissza a nő testébe, hanem a már megtermékenyített petesejtből kifejlődő embrió(ka)t. Az eljárás hosszabb, költségesebb, és jóval nagyobb hormonális megterheléssel jár, mint az inszemináció.