Mi áll a rosszalkodás hátterében?

Hiába szólunk rá, hiába fegyelmezzük, csemeténk újra és újra rossz fát rak a tűzre? A szófogadatlanságnak többféle oka, most ezeknek próbálunk utánajárni.

Gyakran hallani játszótéri beszélgetésekben a szülői panaszt arról, hogy a gyerek sokat rosszalkodik. Mi, felnőttek, folyton rászólunk a rosszalkodó gyerekre, fegyelmezzük, ha pedig huzamosabb ideig tart az engedetlenség, akkor elkönyveljük magunkban, hogy “ez egy rossz gyerek”. De miért is rossz a gyerek? Ahhoz, hogy megértsük, és megtanuljuk megelőzni, vagy kezelni a helyzetet, először is meg kell értenünk a viselkedés hátterét.

A leggyakoribb helyzetek

Ha rosszalkodik a gyermekünk, nehezen tudunk tiszta fejjel, racionális nevelési eljárást alkalmazni, annyira elragadnak az érzelmeink. Pedig ha az eset után megpróbáljuk végiggondolni, mi okozhatta a gyerek szófogadatlan viselkedését, rájövünk, hogy a rosszalkodást a legtöbb esetben meg tudjuk előzni. A háttérben ugyanis általában olyasvalami áll, ami olyan helyzetet eredményez, amiben a gyerek nem tudja kontrollálni magát. A leggyakoribb rosszalkodási forma, amikor a gyerek engedetlen, és „csakazértis” mást csinál, mint amit kértünk tőle. De nem ritka eset az sem, amikor nyilvános helyen nem tud egy percre sem nyugton maradni, kiabál, tárgyakat dobál szanaszét. Klasszikus rosszalkodásnak számít az is, amikor egy lurkó verekszik, és látszólag minden ok nélkül beleköt egy másik gyerekbe, vagy amikor túlpörög, és ezért nem bír magával.

Szófogadatlanság kiváltói

Az szófogadatlanság sok fejfájást okoz a szülőknek. Megkérjük valamire a csemeténket, és juszt se csinálja. De mi lehet ennek az oka? Például az, hogy valami egészen mást csinál, amiben teljes lényével elmerül, és nem könnyű kizökkenteni belőle. Ilyenkor megoldás lehet, hogy türelmesek vagyunk, és több időt adunk neki a cselekvés abbahagyására. Gondoljunk csak bele, hogy mi sem ugrunk azonnal, ha éppen egy számunkra fontos feladatot végzünk. Ha több időt adunk neki, és megdicsérjük, hogy milyen elmélyülten tudott játszani, nagyobb eséllyel teljesíti a kérésünket. Persze az is előfordulhat, hogy nyíltan ellenkezik valami ellen, és abszolút nem hajlandó együttműködni. Például, amikor reggelente fel kellene öltözni, de csemeténk abszolút nem mutat semmi hajlandóságot, hogy elkezdjen készülődni. Ilyenkor nincs se időnk, se kedvünk vitatkozni, veszekedni, szeretnénk mielőbb elindulni végre. De mit tehetünk a folyton elkésős, rossz hangulatú reggelek ellen? Mondjuk, kialakíthatjuk előre a reggelek rendszerét, úgy, hogy ha kell, minden reggel felkelünk fél órával hamarabb, csak hogy jusson mindenre idő. Fontos, hogy a gyerkőcnek is meglegyen a saját feladata reggelenként, amit neki kell megcsinálnia. Ha tudja a gyermekünk, mit várunk el tőle, mi után mi következik, akkor gyorsabban el tudunk indulni, és megússzuk a reggeli rosszalkodást.

Ügyintézés közösen

„Veled nem lehet elmenni sehova, mert vállalhatatlanul viselkedsz!” Ugye hogy milyen sokszor hallottuk ezt már kisgyermekes szülőktől hivatalos ügyintézésre várva? A nyilvános helyen való rosszalkodásnak is megvan az oka. Az ilyen helyeken a gyerek könnyen érdeklődővé válik, mindent szeretne megnézni, kipróbálni, felmászni rá, hiszen számára ez egy ismeretlen felfedezésre váró terep. Amint elkezdjük fegyelmezni, a gyerkőc rögtön feszült lesz, sőt ha a figyelmét nem kötjük le a továbbiakban sem, hanem csak leültetjük, vagy leállítjuk, akkor nagy valószínűséggel újra kezdi a rosszalkodást. Ezt könnyen megelőzhetjük azzal, hogy ha tudjuk, hogy hosszasan kell majd várakozni, sorban állni, akkor vigyünk magunkkal mesekönyvet, ceruzát és papírt, színezőt, vagy valamilyen játékot, amivel lefoglalhatja magát. Ha már nagyobb a gyermek, akkor játszhatunk egyszerűbb szóbeli társasjátékokat, például barkobát, vagy kő-papír-ollót.

Ha túlpörög a gyerek

A rosszalkodás gombot azzal is megnyomhatjuk a gyereken, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy az ő idegrendszere még hamarabb feltöltődik a sok újdonsággal. Így ha egy napra túl sok programot szerveztünk, megeshet, hogy a sok élmény hatására, akár nap közepére is úgy elfárad, hogy túlpörög, és ezáltal fegyelmezetlenné válik. Nyakunkon a nyár, és a kánikula, ezért jó tanácsként azt javasoljuk, hogy próbáljuk minimálisra csökkenteni az egy napra eső programokat! Ha ügyintézős napunk van, ne vigyük magunkkal a gyereket, vagy ha mégis muszáj, akkor két állomás közé iktassunk be egy kis szünetet egy játszótéren, ahol kitombolhatja magát, és szaladgálhat egyet. Fontos, hogy a gyermeknek ki legyen elégítve a napi mozgásigénye lehetőség szerint a szabad levegőn. Nyáron akár egész nap kint lehetünk, még rossz időben is érdemes naponta legalább egyszer kimenni a levegőre, mert gyakran a benti nyugtalanság, unatkozás, túlságos nyüzsgés éppen a kis mozgástérből fakad. A túlpörgés vezethet agresszív viselkedéshez is, amikor a gyermek a szabad energiáit máson próbálja levezetni, lökdösődéssel, ütögetéssel. Minden ilyen esetben avatkozzunk közbe, és kérdezzük meg tőle, mi váltotta ki belőle ezt a viselkedést? Fontos, hogy mielőtt megbüntetnénk a gyereket, gondoljuk végig, mi van a háttérben, miért tette, amit tett, és hogy valóban rosszalkodás-e ez, vagy pedig csak túl sokat várunk el tőle, vagy épp nem a megfelelő helyzetben várjuk-e el tőle azt.