Mi lesz velük? – Nők, akiktől megtagadták az abortuszt

S. egyedül érkezett a Planned Parenthood egyik központjába. Miközben a szükséges papírokat töltötte ki, körülnézett a szobában. Szinte minden jelenlévő nőt elkísérte valaki. S. azon töprengett, vajon könnyebb-e, ha valaki van ilyen helyzetben az ember mellett, vagy mindenkinek ugyanolyan nehéz, mint neki? Csendesen sírni kezdett, miközben folyamatosan emlékeztette magát erra, hogy biztos a döntésében. “Tudtam, hogy az abortusz az én esetemben a lehető legjobb (rossz) döntés. Kész voltam rá.”

S. mindig is a fogamzásgátlás híve volt, csakhogy pénzügyi nehézségei miatt az egyik hónapban nem tudta megvenni jól bevált tablettáit. Természetesen épp ekkor bukkant fel egy jóbarát a múltból – néhány éjszaka erejéig. Egy-két hónapig S. nem gyanakodott semmire, noha a menstruáció során csupán pecsételő vérzést tapasztalt. Mivel azonban máskor is előfordult már ilyen, sokáig nem került sor arra az estére, amikor S. végül csinált egy terhességi tesztet, ami pozitív lett. S. pánikba esett. Másnap reggel időpontot kért a Planned Parenthood-tól.

A klinikán S. elmondta a tanácsadójának, hogy úgy érzi, még nem kész arra, hogy gyereket vállaljon. A vizsgálat során azonban kiderült: S. már majdnem 20 hetes terhes, s emiatt a PP nem vállalta az abortuszt. S. kapott néhány szórólapot arról, hová fordulhat, ha az örökbeadás mellett dönt, illetve milyen más klinikákon próbálkozhat még.

A következő helyen megállapították, hogy már jócskán túl van a 20. héten is. A nővérke, aki az ultrahang-vizsgálatot végezte, felkiáltott: “Nézze! Mosolyog a kisbabája!” S. odafordította a fejét és elsírta magát, mert valóban úgy tűnt, hogy az a kis alak a monitoron épp mosolyog. Ekkor S. úgy döntött, megtartja a babát.

Amikor Diana Greene Foster szülész-nőgyógyász professzor először elkezdte kutatni azokat a nőket, akik számára nem volt lehetséges az abortusz, meglepődött, mennyire kevés adatot talált róluk. Arról sem készült kutatás, vajon hogy boldogultak ezek a nők, miután – kénytelen-kelletlen – mégis megszülték a gyereküket.

A legtöbb kutatás azt vizsgálja, milyen hatással van az abortusz a nőkre, szemben azokkal, akik mégis kihordták a gyereküket, kezdeti kétségeik ellenére. Foster nem találta helyesnek ezt a megközelítést, ezért olyan nőket vizsgált, akik épp a határidőn belül voltak ahhoz, hogy abortuszra mehessenek, és olyan nőkkel hasonlította össze őket, akiknél az előrehaladott terhesség miatt nem volt már lehetőség az abortuszra. Arra volt kiváncsi, hogyan különböznek pszichés, pénzügyi, fizikai szempontból a két csoport tagjai. Ehhez 21 állam 30 klinikájáról gyűjtött adatokat.

Foster a felmérés során arra is rájött, hogy a legtöbb kutatás figyelmen kívül hagyja az abortuszra váró nők érzelmeit – a sajnálatot, a dühöt, a boldogságot és végül a megkönnyebbülést, amely a legjellemzőbb az abortuszon átesők első reakciói között.

A mentális egészséget illetően úgy látta, eleinte minden nő szorongott, vagy depresszív tüneteket mutatott az abortusz után, de két éven belül ezek a szimptómák gyengültek, vagy teljesen megszűntek. E tekintetben épp így viselkedtek azok is, akiknek meg kellett szülniük a gyereküket.

Ami szembetűnő különbség volt az az, hogy azoknak, akik nem vetethették el a gyerekeiket, komolyan megingott az egészségük és a pénzügyi helyzetük: jellemző volt rájuk a túlzott stressz, a krónikus medencefájdalom, ami pedig az anyagiakat illeti, azok, akik nem abortálhatták magzataikat, háromszor akkora eséllyel kerültek két éven belül nagyon rossz anyagi körülmények közé, mint azok, akik elvetették gyermekeiket.

S. esete igencsak tipikusnak mondható. Miután úgy döntött, megtartja a babát, és nem adja örökbe, egy sor nehézséggel kellett szembenéznie. A munkát a 7. hónap végén abba kellett hagynia, és mivel a szülei házát elárverezték, hetedmagával az egyik nővére háromszobás házába kellett költöznie. A szüleinek a garázsban jutott csak hely…ennek ellenére S. úgy látja, a kislánya születése a legjobb dolog, ami valaha történt vele.

Foster kutatásának célja nem az volt, hogy netán későbbre tolják a határidőt, amíg még el lehet végezni az abortuszt. A professzor inkább azt szeretné elérni, hogy egyrészt egyszerűbb és olcsóbb legyen a fogamzásgátlás, másrészt könnyebben és kevesebb pénzért hozzá lehessen férni egészségügyi szolgáltatásokhoz.