Miért a vehemecia, ha a gyerekről van szó?

Érdekes, senki sem számol be arról, hogy sértődések, konfliktusok forrása lenne, hogy a családban vagy baráti körben kinek-kinek eltér az ízlése öltözködés terén, vagy hogy milyen lakberendezési stílust kedvel, későn vagy korán kel, híve-e a rendszeres testmozgásnak, mi érdekli jobban, a fizika vagy a képzőművészet.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2013. július 12. Gyarmati Orsolya

Érdekes, senki sem számol be arról, hogy sértődések, konfliktusok forrása lenne, hogy a családban vagy baráti körben kinek-kinek eltér az ízlése öltözködés terén, vagy hogy milyen lakberendezési stílust kedvel, későn vagy korán kel, híve-e a rendszeres testmozgásnak, mi érdekli jobban, a fizika vagy a képzőművészet.


Mikor azonban a gyermeknevelés terén merülnek fel nézetkülönbségek, rögtön érzékeny területen találjuk magunkat. Olyan terepen, ahol könnyen sérül az önbizalom, érintődik az önérzet. Vannak témák, amik felvetése pillanatok alatt nagyobb hullámokat vernek, mintha politikáról vagy hitbéli kérdésről lenne szó.

Szabad-e, jó-e nyilvánosan szoptatni; jó-e az otthonszülés; ki a jó szülő, aki nagyon intim kapcsolatban van a gyermekkel (például együtt alszanak), vagy aki határozottan tartja a határokat; egyáltalán, szemben áll-e ez a kettő. Szinte mindenkinek van álláspontja ezekről, és vehemensen ki is áll mellette.

És persze, noha tudjuk, nem verseny a gyermeknevelés, azért jól esik, ha ott van a társaságban Pistike is, aki annyi idős, mint a mi Danink, és ő még nem állt fel, noha a mienk igen, vagy még nem köszön, mikor a mienk igen. Vagy már nem szopik, noha a mienk még igen, és erre büszkék vagyunk, vagy épp ellenkezőleg, kicsit ciki, hogy még szopik, noha a mienk már nem, és erre vagyunk büszkék.