Miért ne lehetne ugyanolyan jó anya egy férfi?

A szoptatást leszámítva az apa is mindent meg tud adni, amire egy kisgyereknek szüksége van.

Hosszú időn át senki sem kérdőjelezte meg az „anyák jobban tudják” elvet a gyereknevelésben és főleg a csecsemőkről való gondoskodásban. Aztán egyre többen tették fel a kérdést: nem lehetséges-e, hogy az alapvetés, miszerint a nők alkalmasabbak a gyereknevelésre, jobban értenek a gyerekek nyelvén, csupán (vagy legalábbis nagy részben) a nyugati világ társadalmi berendezkedésére vezethető vissza – a nők nevelik a gyerekeket, a férfiak pénzt keresnek –, annak létjogosultságát alátámasztó hitrendszer, igazán erős alapok nélkül.

Az anyai ösztönről mindenki hallott már, az apairól kevésbé. Megoszlanak a vélemények, létezik-e egyáltalán, legalábbis olyan alapokon nyugszik-e, mint az anyai ösztön. Egy nő esetében a terhesség hónapjai, a hatalmas hormonális változások, a méhében érzett magzat és a szülés önmagában is erős köteléket jelent(het) a csecsemő felé, míg a férfiak mindezt csak külső szemlélőként figyelhetik, át nem élhetik.

Azonban az ösztön nem egy kizárólag genetikailag meghatározott viselkedésformát jelent. A szülői gondoskodást mint ösztönt tekintve inkább olyan, öröklött alapokon nyugvó viselkedést kell elképzelni, aminek megfelelő beinduláshoz és működéséhez nagy szükség van a környezeti tényezőkre, külső behatásokra és tapasztalatokra.