“Miért nem te viszed ki a szemetet?” – avagy viták a házimunka körül

Az otthoni, ház körüli feladatokat és kötelességeket nehéz igazságosan elosztani. Különösen igaz ez akkor, ha az egyik szülő házon kívül dolgozik, a másik pedig otthon marad a gyerekekkel. Mivel ez a helyzet soha véget nem érő vitákat szülhet atekintetben, hogy kinek mennyit ér a munkája, íme néhány alapelv, amit érdemes ilyen helyzetekben megfontolni:

– győződjetek meg róla, hogy mindkét szerepet (mármint a házon kívüli munkahelyen és otthon a gyerekekkel történő dolgozást) tisztelitek. Fontos, hogy az a szülő, aki eljár otthonról dolgozni, felismerje (vagy: beismerje) hogy annak, aki “csak otthon van” a gyerekekkel, igencsak kemény munkát végez.



– kommunikáljatok – esetleg próbáljátok ki, milyen az, ha pár napig az a szülő veszi át az otthoni feladatokat (gyerekestül, persze), aki eddig reggel bement az irodába, délután meg hazajött.

– figyeljetek rá oda, hogy mindkettőtöknek egyforma mennyiségű szabadideje legyen. A munkábajárós szülő hazaérve nem annyi a dolga, hogy egy pohár sörrel / borral a kezében kényelmesen hátradől a fotelben…

– éjszaka felkelni egy síró babához nem kizárólag az egyik szülő feladata

– alakítsatok ki olyan rendszert, amelyben a gyereknevelés, a házimunka és az élet többi része igazságosan van felosztva kettőtök között (már amennyire ez lehetséges).

– üljetek le és írjatok egy listát azokról a feladatokról, amelyeket minden nap el kell végezni, aztán döntsétek el, melyiknek ki legyen a felelőse. Ezek után már nem kell vitatkozni arról, ki vigye ki a szemetet, ki hozzon pelenkát, ki pakolja ki a mosogatógépet, stb.

– a súrlódások és a feszült pillanatok oldása érdekében mindig koncentráljatok arra, mi a partneretek erőssége…