Miért nyírja ki az iskola a kisgyerekek hátát?

Mindenki tudja, ha sokat ülünk egy helyben, ha görnyedünk, ha nehéz terhet cipelünk, azt a hátunk bánja. Fokozottan igaz ez a kisgyerekekre, akiknek teste, gerince még fejlődésben van. Kíváncsi voltam, hogy konkrétan miért is rossz, ha annyit ül egy helyben a kisiskolás, hogy kamu-e az ergonomikus iskolatáska, hogy vajon hány kilós terhelést bír ki a hat éves háta, és milyen asztal, szék való az elsősnek? Dr. Zsiska Beáta reumatológus válaszol.

Miért nem tud nyugodtan ülni a széken egy elsős, és miért nem baj ez?

Egy kisiskolás gerince – mint minden más része – folyamatos alakulásban és fejlődésben van ebben az időszakban, mely kezdi már felvenni az egészséges, S betűhöz hasonlatos formát. Összehasonlításképpen a csecsemő gerince egyenes. Az izmok használatának hatására, a mozgás fejlődésével, különböző életkorokban alakul ki fokozatosan a megfelelő nyaki, háti és deréktáji görbület. A gerinc végleges formáját tíz éves kor körül éri el, és még ennél is később, csupán a növekedés befejezésekor stabilizálódik.

A csigolyák teljes elcsontosodása huszonöt éves életkorban fejeződik be. Így érthető, hogy az optimális gerincgörbület kialakulása éveket vesz igénybe és mivel az izmok alakítják ki, így a helyes fejlődésének alapfeltétele a megfelelő mozgás és terhelés.

A gyerekekben még megvan az az alapvető ösztönösség és képesség, hogy érezzék mi a jó nekik, így a testüknek is. A gond sok esetben ott kezdődik, amikor ezt mi akarjuk megtanítani nekik, ahelyett, hogy használnák és fejlesztenék ezt az ösztönös képességüket. Azért izeg-mozog és ficereg a széken, mert érzi magában a feszültséget, és azt, hogy az a pozíció neki kényelmetlen. Ezt az ösztönös képességet neveljük ki belőlük és magyarázzuk meg nekik, hogy ha nyugton maradsz az neked jó lesz.

Ezért alakul ki az felnőtt korra, hogy „betegségig” fokozódóan maradunk benne a kényelmetlen helyzetekben, testpozíciókban, mert letiltjuk testünkből ezeket a finom jelzéseket, és annak már „ordibálni” kell, hogy valami történjen végre. A legtöbb tünet és probléma, pont a gyermeki test rugalmasságából következően nem gyerekkorban, hanem felnőtt korban fog jelentkezni. A megborult izomegyensúly, a mozgáshiány, a fokozott terhelés és a stressz hatására derékfájás, hátfájás, nyaki fájdalmak, fejfájás, porckorongsérv és az idő előre haladtával, ha nem változtatunk, meszesedések, sőt állandó fájdalom is kialakulhat.

Hogyan lehet mindez ellen tenni már gyerekkorban a mozgás növelésén túl?

Szerencsés lenne, ha kötetlenebb órákon a szabvány asztal és szék helyett kötetlenebb tantermek is léteznének, ahol a földön, labdán, babzsákon és éppen a gyereknek megfelelő testhelyzetben figyelhetnék az órákat, persze ehhez nyitottabb és szabadabb oktatási környezetre lenne szükség. Ám van rá példa, ahol ez működik! Rajzolni is több testhelyzetben lehet, így ahol nem szükséges a szépírás, azt is lehetne szabadon gyakorolni.

Jó lenne, ha a felnőtt környezet azt is figyelembe venné, hogy testhelyzetünket nem csak a megfelelő fizikai feltételek (asztal, szék) befolyásolják, hanem érzéseink is. Egy szorongó gyerek jó széken ülve is görcsös testhelyzetet vesz fel, hogy az írása tökéletes legyen, és megfeleljen. Fontos, tehát, hogy az érzelmekre legalább olyan figyelemmel legyünk mi felnőttek, mint arra, hogy milyen asztal mellett ül az a gyerek.

A szabad mozgás mellett, emiatt legalább olyan fontos lenne napi érzéseik megosztása, átdolgozása, belső feszültségeik oldása, amiben – egyszerű esetekben- relaxációs mesekönyvek lehetnek még a szülők segítségére.

Melyek a leggyakrabban előforduló panaszok a hatéveseknél?

A fájdalomérzésnek tanult elemei is vannak, amit még nem biztos, hogy a gyerekek megfelelően ismernek, így későn jelezhetnek baj esetén a környezetük számára. Másik probléma, hogy a kialakuló gerincferdülés nem fájdalmas. Szülő, pedagógus, gyermekorvos, védőnő, iskolaorvos figyelő szeme szükséges, hogy a legtöbb probléma még az elején kiszűrhető és kezelhető legyen.

Ha a nadrágszár a két lábon nem egyforma hosszan lóg le, ha a vállak nem egy magasságban vannak, ha a has vagy mellkas két oldala nem szimmetrikus, ha dőlnek a bokák, térdek, ha nem harmonikus vagy furcsa a gyerek járása, mozgása, vagy egyenetlenül kopik a cipő két oldala, ezek mindenképp figyelemfelkeltő jelek lehetnek, hogy nézessük meg szakemberrel, hogy mi lehet a baj.

Mit tanácsolna reumatológusként a szülőknek, mit tudnak ők tenni?

Mindenképp jó dolog lenne, ha a szabad mozgást otthon is biztosítani tudná mindenki a gyerkőcöknek, ha pedig a szülő és gyerek együtt mozoghatna, az lenne maga a mennyország reumatológus szemszögből.

Amit azonban tényleg mindenki megtehet, az az, hogy komolyan veszi a szűrővizsgálatokat, és ha bizonytalan valamiben, ne várjon, hanem forduljon gyerekekre specializálódott szakemberhez! Lényeges, hogy a gyerek nem kis felnőtt, éppen ezért nem a felnőttekkel foglalkozó orvos/szakember a megfelelő számára. Figyelni kell arra is, hogy a digitális kütyük használata maradjon bizonyos keretek között, és ne a mozgás vagy a családi kapcsolat helyettesítőjévé lépjen elő.

Manapság mindenki csak rohan az egyik különóráról a másikra, a kettő közötti szünetben fontos lenne átkapcsolni és nyugodtabb, figyelő környezetet biztosítani a gyereknek, ahol van idő és bizalom megosztani az aznap történteket. Ha érezi a szülő hogy maga is feszült, akkor érdemes a relaxációs meséket, gyakorlatokat együtt csinálni a gyerekkel, ami segíthet a közös összehangolódásban, a napi rutin és rohanás mellett.