Miért szingli?

„Most éppen elegem van a hapsikból, egy időre tuti szingli vagyok!“ – meséli a barátnőjének fennhangon a villamoson egy tizenéves lány. A szingli, mint gyűjtőszó elég hamar bekúszott a hétköznapi szókincsünkbe, felváltva a jóval árnyaltabb egyedülálló, szabad vagy épp agglegény kifejezéseket.

De vajon hogyan lesz valaki szingli, mármint tartósan egyedülálló? Milyen okok vezethetnek oda, hogy egyesek társ nélkül élik mindennapjaikat? Min múlik ez az állapot?

Mit is akarok?

Először is, a legfontosabb, banális kérdés a szándék: szeretne-e az illető párkapcsolatban vagy házasságban élni? Megvan-e az akarata és a motivációja, hogy megossza az életét egy másik emberrel? Régóta párkapcsolatban élő embereknek esetleg nehéz lehet elképzelni, de léteznek emberek, akik remekül megvannak egyedül, igazából nem vágynak társra, úgy érzik, nem a házasságra kaptak meghívást – és itt nem csak a papságra, vagy a szerzetesrendekre kell gondolnunk. Lehet például egy nagyobb, feldolgozatlan csalódás a háttérben vagy eltúlzott lelki önvédelem. Mondjuk, tipikus patológiás, szomorú példa az egyetlen lányát egyedül nevelő anya, aki saját sérelme miatt nem párkapcsolatra kész, nyitott fiatal lányt nevel a lányából, hanem egy örökre hozzá ragaszkodó barátnőt, akivel megoszthatja az életét. Vagy egyre többször látunk a hosszú távú párkapcsolatból teljesen kiábrándult embereket, akik szüleik rossz példája nyomán kísérletet sem tesznek kiegyensúlyozott kapcsolatok létrehozására. A kulcs ezekben az esetekben a megfontolt, tudatos döntés: az illető legyen  tisztában azzal, hogy pontosan miért nem keres társat. Léteznek olyan esetek is, ahol belső, személyiségbeli okok miatt nem tud létrejönni építő párkapcsolat. Szélsőséges befelé fordulás, erősebb lelki éretlenség, tartós és mély szorongás is pszichésen alkalmatlanná tehet egy embert a párkapcsolati életre. Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni, persze csak ha van szándék a változásra.

Folytatás a Képmás magazin januári számában!