Milyen az emancipált nagyi?

Vajon még mindig a fehér kontyos, palacsintát százasával készítő nagymamát tartjuk az ideális nagyinak?

‒ Az utóbbi évtizedekben sokat változott a nagymamakép – említi Roboz Gabriella pszichológus. ‒ Vidéken létezik még a csakis a családjának élő nagymama, de a mai ötven felettiek már ennél jóval változatosabb módon képzelik el életüket: megvan a saját életterük, és nem hasonlítanak a régi, bármikor előkapható nagymamákhoz. Az emancipált nagyi még tanul, dolgozik, megvalósítja régi álmait, de ezt össze tudja egyeztetni a nagyszülői szereppel, és életébe belefér az unokázás, a nagymamai segítségnyújtás is.

A korizmus (idősebbekkel szembeni diszkrimináció) azonban erősen hat, és az idős ember munkaerő-piaci értéke csökken. Ezt ellensúlyozandó, néhányan igyekeznek kihasználni a megnövekedett szabad időt, a kevesebb felelősséget, és belefáradva a szülői szerepbe, gyerekeik felnőtté válása után inkább gondtalanul, szabadon akarnak élni. Különösen a viszonylag fiatalon nagyszülővé lettek zárkóznak el ‒ tudat alatt, vagy nyíltan vállalva ‒ az unokás feladatok elől, mert azok az öregséggel szembesítik őket, amitől félnek.