Milyen (volt) a jó tábor?

Egy hazai felmérés szerint a szülők preferencia sorrendje a táborokkal kapcsolatban a következő: legyen biztonságos, legyen izgalmas, legyen jó a „kaja”.

Évente több száz gyermek fordul meg táborainkban és év közben sok gyermeket látunk el családi napközi hálózatunkban (amely 2017-családi bölcsőde néven a bölcsődei ellátó rendszer része lesz), illetve sokféle családi-, gyermekprogramot szervezünk intézményeknek, cégeknek. A tapasztalataimat innen hozom.

A tábor ma már nemcsak nyári tábort jelent, hanem őszi, tavaszi, téli „tábort” is, vagyis olyan hosszabb (nem 1-2 napos) időszakot, amikor a szülő dolgozik, az iskolás korú gyermeknek pedig nincs iskola. A szülőnek egyébként az a jó tábor, ami a gyereknek is jó. Innentől kezdve egyszerű a táborszervező élete, mert nem a szülő igényeinek kell megfelelni, csak a gyermeknek. A gyerek közönség őszinte, látványosan tud unatkozni, ha valami nem tetszik neki és legalább ennyire tudja élvezni a programot, ha az neki való.

A jó táborok élménypedagógiai alapokon nyugszanak, a foglalkozásvezetők nagy része pedagógus. A szakmaisághoz hozzátartozik (bár sajnos nem evidencia) a törvényi kereteknek való megfelelés is. A táborszervezés mögött költségviselő szervezet kell, hogy álljon, a foglalkoztatásnak szabályosnak kell lennie. Számlát kell kiállítani, ne márt, ha a szervezetnek van felelősségbiztosítási szerződése. Sok ilyen nonprofit vagy civil szervezet alapcél szerinti fő tevékenysége: gyermekek napközbeni ellátása. Jellemzően női mikro-, és kisvállalkozások.

A törvényi, pénzügyi kereteknek való megfelelést azonban nem érzi minden táborszervező magára nézve kötelezőnek vagy nincs annak tudatában, hogy ennek meg kell felelnie és sajnos a szülők sem kérik, várják, tudják, hogy ezt számon kérhetik a táborszervezőtől.

A klasszikus „tábor” kifejezésen az iskola csak a nyári tábort érti, ami általában 1-2 hetes és az iskolai tanár/tanító szervezi vagy az iskola nevében vagy az iskolai alapítvány vagy nem ritkán a saját nevében. Vannak egyéni vállalkozó pedagógusok. A legtöbb pedagógus azonban, aki költségviselő szervezet nélkül szervez nyári tábort, talán nem is tudja, hogy az állásával játszik, ha valami nagy baj történik egy gyerekkel… márpedig a baj megtörténhet akkor is, ha a szülő fogja a gyerek kezét. Sok szülő nem teszi szóvá, nem kéri el a számlát, örül, hogy egyáltalán szervez az „iskola” nyári tábor.

Az a tábor, amelyik legális, nagyobb eséllyel bejelentett (a gyermekvédelmi törvény csak az ÁNTSZ-t nevezi meg ellenőrző hatóságként) és így biztonságos is. Sok szülő nem is kérdez rá, nem tudja, hol nézzen utána, hogy a tábor bejelentett-e? Ha a tábort bejelentették, akkor a területileg illetékes ÁNTSZ kiállít egy igazolást erről, amit a táborszervezőnek a tábor helyszínén be kell mutatnia ellenőrzés során. Ha nem tud a táborszervező ilyen igazolást felmutatni a szülő kérésére, akkor az a tábor nem lehet biztonságos…és még a tábori programokról, játék-, sporteszközökről nem is beszéltünk.

A tábor minőségében a legfontosabb szempontok tehát szerintem a következők:

1. szempont: a jó tábor legális.

A dolgozó szülők akkor csinálják jól, ha a nyári szünidőben igyekeznek kivenni a szabadságukat és nem ritkán már februárban tervezik a nyarat. Szokták emlegetni a nagyszülőket is… a magyar családokban az a jellemző, hogy vagy nagyon idősek a nagyszülők vagy még maguk is aktív munkavállalók. Tehát a „menjen a nagyihoz nyáron a gyerek” a legtöbb családban nem opció.

A munkáltató, ha meg tudja oldani, igyekszik segíteni a családos dolgozónak a nyári szabadságok kiadása során. Vannak már olyan cégek is, akik céges táborokat, gyermekfelügyeleti alkalmakat, gyerekprogramokat szerveznek a dolgozók gyermekei számára. Ilyenkor általában nem saját alkalmazottakkal, hanem szolgáltató céggel vagy partner nonprofit/civil szervezettel együttműködve szervezik meg a céges tábort napközis tábor jelleggel.

Az önkormányzatoknak van napközbeni ellátási kötelezettségük a dolgozó szülők felé a nyár folyamán is. Az önkormányzati fenntartású táborok díja kedvezőbb, de jellemző a zsúfoltság, egyéni figyelem hiánya. A települési általános iskolák pedagógusait osztják be, kérik fel erre a feladatra plusz jövedelem biztosításával. Attól még lehetne egy tábor jó, hogy az önkormányzat tartja fenn (szervezi), de sajnos általában nem jók az önkormányzati táborok. A pedagógusok fáradtak, alulmotiváltak.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!