Minden, amit valaha tudni akart a petevezeték-átjárhatósági vizsgálatokról

Ha nehezen jön a baba, a meddőségi kivizsgálás egy pontján a nőt szinte biztosan elküldik petevezeték-átjárhatósági vizsgálatra. A petevezeték átjárhatóságát azonban többféle módszerrel is meg lehet vizsgálni – mindegyiknek megvan az előnye és hátránya.

Összeszedtük, melyek a leggyakoribb vizsgálati módszerek, segítünk eligazodni, melyik fájdalmas, melyik hatékony, melyik drága, és ahol lehet, személyes élménybeszámolókkal is szolgálunk.

Mi az a petevezeték és miért kell átjárni?

A petevezeték, más néven méhkürt vagy tuba a hasüreget és az ott elhelyezkedő petefészkeket a méhüreggel összekötő csőszerű szerv. Szerepe, hogy peteéréskor a petefészekből kiszabaduló petesejtet beszippantsa és elkezdje a méh ürege felé szállítani. A megtermékenyülés legtöbbször már itt, a petevezetékben megtörténik, vagyis itt találkozik a petesejt a hímivarsejttel. A megtermékenyült pete aztán tovább szállítódik a méhbe, ahol beágyazódik. Értelemszerűen kettő darab petevezetékünk van, egy a jobb, és egy a bal oldalon.

Ha egyik vagy mindkét petevezeték elzáródik, az a fogamzóképesség csökkenéséhez, illetve meddőséghez vezethet. Meddő párkapcsolat esetén az esetek körülbelül harmadában a nő szervezetében található a meddőség oka, és ezen esetek körülbelül ötödében a meddőség a károsodott petevezetékre vezethető vissza.

A petevezeték elzáródása sokféle okból megtörténhet: korábbi kismedencei gyulladás, fertőzés, endometriózis, korábbi hasi műtétek okozta összenövések, fejlődési rendellenességek. Mivel az elzáródás tünetet (a meddőségen kívül) nem okoz, és a szokványos képalkotó eljárásokkal (sima, hétköznapi röntgen vagy ultrahang) nem lehet kimutatni, ezért gyanú esetén különleges vizsgáló módszerekre van szükség. A vizsgálat történhet röntgennel, ultrahanggal, valamint laparoszkópos műtét során.

1. Röntgenes vizsgálat: HSG

A HSG rövidítés, jelentése hysterosalpingographia, azaz méh- és petevezetékfestés. A “festést” kontrasztanyaggal végzik, amelynek útját röntgenvizsgálattal követik.

A vizsgálat során a méhbe egy katétert (rugalmas cső) juttatnak, amelyen keresztül kontrasztanyagot fecskendeznek a méh üregébe. A kontrasztanyag valójában nem “festi meg” a méhet és a petevezetékeket, csupán keresztüláramlik rajtuk, és mivel a röntgensugarakat elnyeli, ezért a röntgenen kirajzolja a méhüreg alakját. Ha a petevezetékek nincsenek elzáródva, akkor a kontrasztanyag a másik végüknél, a hasüregben is megjelenik és ez is látszik a röntgenen.

Különbségek lehetnek abban a tekintetben, hogy a kontrasztanyagot mekkora nyomással fecskendezik át a petevezetékeken – nagyobb nyomás esetén ugyanis az enyhe elzáródásokat a folyadék nyomása legyőzheti. Fontos hangsúlyozni, hogy a petevezeték nem egy egyszerű cső, hanem egy érzékeny funkcionális egység, ezért ha az eredetileg károsodottnak vélt petevezeték az alkalmazott nagyobb nyomás hatására átjárhatóvá is vált, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy funkcióképes.

A módszer előnye, hogy olcsó, és a beteg számára TB-kártyával ingyenes. Általában nem igényel kórházi befekvést, hanem járóbetegként vagy egynapos sebészet keretében elvégezhető. Hátránya, hogy az esetleges eltéréseket nem lehet egyúttal kezelni is, és hogy röntgensugárzást használ. Sokan fájdalmasságára is panaszkodnak, ebben a tekintetben azonban elég nagyok az egyéni különbségek, átjárható petevezetékek esetén teljes egészében fájdalommentes is lehet a vizsgálat.

Dóri beszámolója a HSG-ről:

“A nőgyógyászom küldött el, TB-re csinálták a területileg illetékes kórházban, úgy másfél évvel ezelőtt. Előtte sokakat megkérdeztem, és nagyon vegyes véleményeket hallottam, volt, akiknek egyáltalán nem fájt, és volt, akiknek igen, szóval azért eléggé tartottam a dologtól.

A vizsgálat úgy kezdődött, hogy betoltak egy műtőbe, ez is elég ijesztő volt, és ott érzéstelenítő injekciót kaptam. Ezt valahol belül, a méhszájam környékén szúrták be, hát nem volt egy jó érzés. Utána betették a katétert a méhembe, az nem fájt, csak kellemetlen volt. Ezután fogtak és áttoltak a röntgenbe, ami a mi kórházunkban egészen máshol van, egy másik épületben, szóval liftbe be, alagsor, mindenféle folyosókon jobbra-balra, másik lifttel fel, még öt-hat kanyar és ott is voltunk. Lehet, hogy ez csak nálunk van így, ahol a barátnőm csináltatta, ott egy helyen volt minden.

A röntgenben lefektettek, és bevezették a katétereken keresztül a kontrasztanyagot, az először nem fájt, aztán egyszer csak úgy éreztem, mintha szét akarna robbanni a hasam, aztán egyszer csak elmúlt hirtelen a fájdalom. Utána már csak picit görcsöltem, mint egy enyhébb menzesznél.

Szóval nem volt éppenséggel jó élmény, de legalább nem tartott sokáig, utána még pihentettek azt hiszem két-három órát, aztán kísérővel hazaengedtek.

A leletért később kellett visszamenni, és sajnos azt mutatta, hogy mindkét petevezetőm el van záródva, ami akkor teljesen kiborított, de így utólag már örülök, hogy időben kiderült – azonnal küldtek lombikra, és az első lombikból megszületett a két lányom, szóval azóta kissé megváltozott az élet.”

2. Ultrahangos vizsgálat: HyCoSy

A rövidítés a hystero-salpingo contrast sonographia kifejezésből ered, ami magyarul azt jelenti, hogy a méh- és petevezeték vizsgálata kontrasztanyagos ultrahanggal. A művelet hasonlít a jól ismert ultrahangvizsgálatra, amikor zselével kenik össze a hasunkat és azon mozgatják az ultrahangfejet, csakhogy itt az ultrahangfej a hüvelyben lesz és vizsgálat előtt folyékony kontrasztanyagot juttatnak a méhbe.

A kontrasztanyag természetesen bonyolítja a vizsgálat menetét, hiszen a szokványos ultrahangtól eltérően több előkészületre van szükség. A vizsgálat előtt hüvelyi ultrahang készülhet, majd egy katétert (hajlékony, műanyag csövet) juttatnak a méhbe a méhszájon keresztül – ez kellemetlen érzés. A katéteren keresztül juttatják be a folyékony kontrasztanyagot, amelynek útját hüvelyi ultrahanggal ellenőrzik. A kontrasztanyag útját követve kirajzolódik a méh, és jó esetben a folyadék tovább áramlik a petevezetékekbe is. Ha nem áramlik tovább, az jó eséllyel elzáródást jelez.

A vizsgálatot követően körülbelül fél óra pihenésre van szükség, kórházi befekvésre azonban szerencsére nincs, a vizsgálat járóbetegként végezhető.

A szövődmények ritkák, de előfordulhat allergia a kontrasztanyaggal szemben, a vizsgálatot követően gyulladás, illetve nagyon ritkán a méhfal sérülése is. A vizsgálat előnye, hogy nem éri röntgensugárzás a petesejtjeinket, és hogy sokak szerint kevésbé fájdalmas, mint a röntgenes verzió. További előny, hogy nincs szükség műtétre, kórházi befekvésre.

A hátrányok közül megemlítendő, hogy a vizsgálat csak akkor ad értékelhető leletet, ha azt valóban megfelelően képzett szakember végzi. Hátránya továbbá, hogy csak nézni lehet, beavatkozni nem: vagyis ha a lelet valamilyen eltérést mutat, annak megjavítására nem ad lehetőséget a módszer. A TB pedig csak igen kevés helyen támogatja, és a kontrasztanyag drága: a vizsgálatot főleg magánklinikákon érhetjük el, több tízezer forintért.

Eszter beszámolója a vizsgálatról:

“Egy magánintézményben mentem el az ultrahangos átjárhatóságira, nagyjából ötvenezer forintba került. Először egy nagyon alapos hüvelyi ultrahangos vizsgálatot csinált az orvos. Ezután jött egy másik orvos, aki magát az átjárhatóságit csinálja, és elmondta, nagyjából mi vár rám. Egy szokásos nőgyógyászati vizsgálószékben feküdtem, és először csak feltárták és bevilágították a szóban forgó részemet, és ez sajnos eléggé fájt. Vagyis így utólag azt hiszem, a fájdalmas rész az lehetett, amikor a méhszájon keresztül bedugta a csövet. Tényleg nagyon rossz volt, viszont maximum fél percig tartott csak, de lehet, hogy még annál is kevesebb, mire felszisszentem volna, már elmúlt.

Ezután kezdte el adagolni a kontrasztanyagot, és ez viszont már egyáltalán nem volt fájdalmas, közben a hüvelyi ultrahanggal követte, és én is láttam a monitoron, amit ő. Persze én nem tudtam értelmezni, de megmutatta, hogy lám, itt az egyik petevezetéken megy át a kontrasztanyag, itt a másikon. Vagyis szerencsére semmi gond!

Maga a vizsgálat úgy tíz percig tartott nagyjából, utána valamennyit még ott kellett pihenni, aztán hazamehettünk, kísérő kellett hozzá, mert állítólag nagyritkán előfordul, hogy valakinek leesik a vérnyomása és az nem túl ideális, ha mondjuk épp vezet. Nálam semmi ilyesmi nem volt, egy-két napig volt folyásom utána, és ennyi.”

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!