Minden gyermeket hazavárnak…

Évről-évre egyre nő az eltűnt gyerekek száma, tavaly csaknem tizenhétezer ügyben járt el a rendőrség. Mi szülők is sokat tehetünk azért, hogy megállítsuk ezt a szomorú növekedést. Május 25. az eltűnt gyerekek világnapja.

Az eltűnt gyerekek világnapját 1983 óta tartják meg Ronald Reagan amerikai elnök kezdeményezésére minden év május 25-én. Négy évvel korábban ugyanis ezen a napon tűnt el New York városából egy hatéves kisfiú, Etan Patz. A kisfiút anyukája kísérte az iskolabusz megállójának közelébe, onnan mindössze 45 métert kellett egyedül megtennie az autóbuszig.  Elbúcsúztak egymástól, és édesanyja ekkor látta utoljára. A történetben szomorú momentum az, hogy Etan tanárnője, aki észrevette, hogy a kisfiú nem ment aznap iskolába, nem hívta fel a szülőket, hogy megkérdezze, mi történt, így ők csak késő délután tudták meg, hogy reggel nyolc óta senki sem látta a kisfiút. Bár a rendőrség az egész környéket átkutatta, és keresőkutyákkal járta az utcákat és a környező épületeket, nem sikerült használható nyomra bukkanni. A kis Etan eltűnése óriási sajtónyilvánosságot kapott, és ő volt az első eltűnt gyermek, akinek a fotóját tejes dobozokra nyomtatták.

Figyelemre vágyó csellengők

Nagyon sok olyan helyzet adódhat egy gyermek életében, amikor úgy érzi, nincs jobb megoldás a kialakult problémájára, mint világgá menni. Az otthonról elcsellengő gyerekek általában arra használják fel az eltűnést, hogy jelezzék: olyan helyzetben vannak, amit nem szeretnek. Az eltűnés nagyon erős jelzés a szülőnek arra vonatkozólag, hogy az adott szituációban valamin sürgősen változtatni kell. Azok a gyerekek, akik végső elkeseredésükben indulnak neki a nagyvilágnak, túlnyomó részt azt érzik, hogy ők nem fontosak senkinek, rájuk nem jut elég figyelem, velük nem törődik senki. Az ilyen világgá indulásnak a kiváltó oka lehet például egy komoly veszekedés a szülőkkel, vagy akár az iskolai teljesítményromlás is. Szerencsére az elcsellengett gyerekek többsége néhány nap alatt előkerül, de így is évente körülbelül százan végleg eltűnnek – olvasható az Ezer Lámpás Éjszakája nevű civil kezdeményezés oldalán, ami 2011-ben indult azzal a céllal, hogy felhívja a társadalom figyelmét a gyermekeltűnések aggasztó jelenségére.

Járjunk nyitott szemmel

A szakemberek egyetértenek abban, hogy az eltűnést kiváltó leggyakoribb okok között szerepel a válás, a szülők veszekedése, mostohaszülő érkezése a családba, kistestvér születése, haláleset, elhanyagolás, verbális erőszak, iskolai problémák, illetve a barátok hatása. Az új, szokatlan élethelyzetekkel a gyerekeknek nagyon nehéz megbirkózni, így ahelyett, hogy segítséget kérnének, inkább az egyszerűbb utat választják. Ha a család, vagy a gyermek mindennapjai valamilyen módon, alapvetően megváltoznak, érdemes nyitott szemmel járnunk, és figyelnünk, gyermekünk hogyan birkózik meg az új helyzettel. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy éreztetjük vele, hogy szeretjük, és támogatjuk abban, hogy megállja a helyét ebben az új szituációban is.

3 tipp a világgá indulás megelőzésére

1. Mi se legyünk hibátlanok!

Gyermekünknek tudnia kell, hogy hibázás az élet velejárója. Hibázni, rossz döntést hozni a felnőttek is szoktak. Tegyük világossá a gyermekünk számára, hogy hibázni teljesen természetes dolog, amit úgy tudunk a leghatékonyabban kezelni, ha szembenézünk a problémával, és keressük a megoldást, hogyan tehetjük jóvá, ami történt.

2. Teremtsünk időt a minőségi beszélgetésre!

Ha nem beszélgetünk rendszeresen gyermekünkkel, akkor honnan is tudhatnánk, hogy milyen dolgok foglalkoztatják éppen? Felejtsük el a felületes „mi volt a suliban?” kérdést, hanem helyette konkrétan kérdéseket tegyünk fel neki. Érdeklődjünk arról, hogy mi okozott neki aznap örömet, mi bosszantotta fel, mi az, amit nagyon vár? Engedjük, hogy beszéljen az érzelmeiről! Ha nehezen nyílik meg, akkor legyünk kezdeményezőek, és először mi meséljünk a saját napunkról!

3. Nyújtsunk segítő kezet!

Természetesen az is előfordulhat, hogy a legjobb szándékunk ellenére sem nyílik meg gyermekünk. Ilyenkor ne legyünk erőszakosak, ne akarjuk mindenáron kiszedni belőle, mi a baj. Inkább biztosítsuk arról, hogy feltétel nélkül szeretjük és támogatjuk őt, és ajánljuk fel, hogy akár egy segítő szakembert is bevonunk a probléma megoldásába.