Mit tanuljanak a gyermekeink az ENSZ szerint?

Nagy vihart kavartak az UNICEF (ENSZ Gyermekalap) magyarországi bizottságának kisfilmjei, amelyekben gyerekek oktatták kortársaikat, hogy mit tehetnek, ha az apjuk bántalmazza őket. Ahelyett, hogy segítséget kérnének egy felnőttől, inkább tekerjenek sálat a hasukra és húzzanak zoknit a könyökükre, hogy jobban állják az ütéseket.

A felháborodott visszajelzésekre úgy reagált az UNICEF magyar ága, hogy lecserélte a bántalmazó apaképet: az anya is beleeshet ebbe a szerepbe. Az üzenet így kevésbé férfiellenes, de továbbra is szembefordítja a gyermekeket a szüleikkel. … és továbbra sem tartalmazza a valódi segítségnyújtás lehetőségét.

Az ENSZ bizony nem felkészületlen a gyermekek oktatását illetően. Egy másik szakosított szerve, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egy német alapítvánnyal karöltve átfogó szexuális nevelési iránymutatásokat biztosít a tanárok számára. Van néhány bökkenő ebben a történetben is, ugyanis a WHO nem az ENSZ országai által elfogadott, a nemzetközi egyezményekben tükröződő értékrendet, hanem sokkal inkább a német – és más, abortuszpropagáló és „homoházasság”-párti – szervezetek definícióit használja. Ezek esetenként szöges ellentétben állnak az egyezményekben foglaltakkal és a magyar jogszabályokkal. Többek között kora gyermekkori maszturbációra biztatják a 0-4 éves korosztályt. Arról nem szól az iránymutatás, hogy ezt kell-e demonstrálnia a pedagógusnak. Miért nem hagyják a maga medrében fejlődni a gyermek testképét? Szintén még óvodás korban (4-6 év) kellene a gyerekeknek az azonos neműek kapcsolatáról ismereteket szerezniük.

9-12 éves korban tanulhatnának az abortuszról és az ehhez kapcsolódó jogaikról az IPPF  (International Planned Parenthood Federation) definíciója szerint. IPPF…. emlékeznek az abortált magzatok szerveivel kereskedő cégre? Na, ők azok. Tehát az Egészségügyi Világszervezet iránymutatása szerint a 10-12 éves lányok szülői hozzájárulás nélkül mehessenek abortuszra, ahol az IPPF munkatársai úgy távolítják el a magzatot, hogy a piaci keresletet kielégítő szervek ne sérüljenek…

Vessünk egy pillantást a 12-15 éveseknek ajánlott tanagyagra. Ennek a korosztálynak az elfogadás jegyében meg kell ismernie a szexuális orientáció sokszínűségét és az azonos neműek közötti terhesség jellemzőit. Azaz az oktatási intézmény keretein belül tanuljanak a béranyaságról, ami ugyan gyermeket ad olyan pároknak, akiknek nem lehet sajátjuk, de egyben a nő testének áruba bocsátása, egy nehéz körülmények között élő ember kihasználása. Nem beszélve további etikai kérdésekről, ami a 3 szülő létéből fakad. (Ez nálunk nyelvileg is problémás, mivel nem számítana szülőnek az, aki gyakorlatilag megszüli a gyermeket.)

Ha tehetem, gyermekeimet nem íratom olyan iskolába, ahol ezt kell tanulniuk. Mi, a férjem és én vagyunk gyermekeink első számú nevelői, mi határozzuk meg, hogy mikor és milyen formában találkozzanak a WHO tanagyagban leírt ismeretekkel.

Németországban és néhány nyugat-európai országban a gyerekek kötelezően tanulják a fent leírtakat. Múlt nyáron egy holland ismerőssel beszélgettem, aki iskolai nővérként dolgozik. Rákérdeztem, hogy hogyan tanítják ezeket az ismereteket. Elmosolyodott és azt mondta: „Amikor megkaptam az erről szóló könyvet, végiglapoztam, és azt mondtam a főnökömnek, hogy én ezt nem taníthatom. Sem a saját világképemmel nem egyezik, sem pedig az ide járó gyerekek szülei nem szeretnék.” A könyv a kukában landolt.

Beszéljünk a házasságról és az intimitásról, beszéljünk a családról és a családi életről a gyerekeknek az oktatási intézményekben is, de úgy, hogy felelős felnőttekké cseperedjenek!

Az európai szexuális nevelés irányelvei ITT olvashatók el.