Mitől marad jó a házasság a legnehezebb időkben is?

“Támogathattál volna jobban – mondtam a férjemnek azon a reggelen, amikor az orvos közölte velem a diagnózist, ami elképesztő félelemmel töltött el.”

Andrea Howe így folytatja cikkét a Babble-en: “Mielőtt kiderült volna, mi bajom, hónapokon át fájt a hátam, elképesztően fáradt voltam és úgy éreztem, mintha az agyam megszűnt volna működni. Úgy éreztem, idegen vagyok a magam számára, aki mindig is egészséges volt, motivált és tele energiával. Ám valahányszor hangot adtam aggodalmamnak, a férjem mindig csak annyit mondott, hogy biztos túl sokat dolgozom és egy kicsit fáradtabb vagyok a szokásosnál.

Férjem a család optimistája, aki mindent megpróbált, hogy bátorítson és pozitív legyen. Most már értem ezt, de sok hónap telt el úgy, hogy fájt azt hallanom, hogy minden rendben van velem és felesleges aggódnom. Ráadásul nagyon sokat dolgozott, későn hárt haza, tele a munkájából adódó feszültséggel és otthon egy kiborult feleség várta, aki nem volt képes ellátni a gyerekeket és a házimunkát.

Mindketten saját feszültségeinkkel küzdöttünk, és amikor a leginkább szükségünk lett volna egymásra, csupán  még több feszültséget pakoltunk a másikra. Egyenes út a katasztrófához, nemigaz?

Szerencsére sikerült visszafordulnunk erről az útról. 15 év házasság után megtanultuk, hogyan lehet ezeket a hullámvölgyeket kezelni méltósággal és kevesebb feszültséggel. Hogy hogyan? Íme néhány tanács:

Ne csináljunk nagyobb ügyet valamiből, mint amekkora!

A házasságunk első éveiben a legkisebb problémával is azonnal rohantam a férjemhez, hogy komoly arccal közöljem vele: “Beszélnünk kell.” Minden figyelmetlen mozdulatot és megjegyzést úgy értékeltem, mint valamit, ami ellenem szól, amiről aztán órákig beszéltünk, értékelve házasságunk aktuális állapotát.
Pedig ez túlzás. Nem minden nézeteltérésnek, rosszul kimondott szónak kell napokig tartó házassági terápiába torkollnia. A problémáink nagy része ma már megoldható azzal az elkötelezett tudattal, hogy együtt tervezzük a jövőt és így könnyebb továbblépni egy-egy vitán. Elképesztően sok időt spórolunk meg így…

Ismerjük el a jót a rosszal együtt!

Semmi nem tud olyan sérüléseket okozni, mint a “soha” és “mindig” szavak használata viták közben. Emberek vagyunk, nem pedig robotok. Időnként máshogy csinálunk dolgokat. Tehát azza vád, hogy a férjem “soha” nem ér haza időben, egyszerűen nem igaz. Nem szabad szélsőségesen fogalmazni.

Fogadjuk el a felelősséget!

Hát, ez bizony nem könnyű feladat, ám ha hajlandóak vagyunk rá, hogy felvállaljuk a felelősséget és elismerjük a hibáinkat, azzal sokmindent megkönnyíthetünk. Onnantól kezdve, hogy elkezdjük belátni, mennyire bántóan viselkedünk a másikkal, gyorsan változtathatunk az ilyen helyzetünkön. Amikor azt mondtam a férjemnek, támogathatott volna jobban az egészségi állapotomat illetően, ő ezt válaszolta: “Igen, tudom, és ezentúl jobban igyekszem.” Innentől nem volt min vitatkozni.

Törjük meg a jeget!

Ennek a legjobb módja, ha mindezt mondjuk egy finom sütemény vagy egy jó kávé mellett tesszük. Pár éve minden este vágni lehetett a feszültséget otthon. Egy vacsora előtt úgy döntöttem, bekeverek egy margaritát és a békekötés jeleként töltök egy pohárral a férjemnek. A rossz hangulat pillanatok alatt oldódott és hamarosan azt vettük észre, hogy nyugodtan és békésen beszélgetünk egymással. Természetesen nem azt akarom javasolni, hogy alkohollal oldjuk meg a családi problémákat, de időnként sokat segít, ha valami finomsággal igyekszünk békét kötni.