Motiválja érdekes összefüggésekkel a gyerekét!

Újdonsült anyukaként még csak a 1,5-2 év körüli dackorszakról tudtam, aztán ahogy nőtt a kisfiam, kiderült, hogy létezik 3-4 éves kori, sőt 5 éves is! Nálunk a legnehezebb a napi rutinra rávenni az ötévesünket: az öltözés, fogmosás, játékok elpakolása nagy kínt jelent számára. És mivel nem mindig jut eszembe semmi vicces, amivel rávehetném ezekre a dolgokra, a szigor szintúgy nem válik be, az meg, hogy valamilyen jutalmat ígérgessek a Lego elpakolásáért mégsem működik, ezért nagyon örültem ennek a cikknek.

Régi elképzelések szerint, ha valamilyen jutalommal díjazzuk az unalmas dolgok elvégzését, azzal pozitív asszociációt alakíthatunk ki. És innen már csak egy lépés, hogy a jutalom megvonásával is megmarad a jó érzés, ami az érdektelen dolog mellé társult, így végül az egyhangú tevékenység végrehajtása is önjutalmazó lesz. Azaz csak rövid ideig jutalmazzuk mondjuk csokival a játékok elpakolását, utána már a csoki emlékére is automatikusan rámolni fog a gyermekünk, sőt élvezni is fogja ezt.

Na, nem. Aki már látott közelebbről óvodást, az tisztában van azzal, hogy ez az elmélet nagyon messze van a valóságtól.

Ugyan már írtunk korábban arról, mennyire könnyű a gyerekek belső motivációját lerombolni jutalmazással, mégis szülőként általában azért esünk ebbe a hibába, mert már nincs más eszközünk a motiválásra.

A Northwestern University kutatói azonban egy érdekes cikket jelentettek meg a témával kapcsolatban a Child Development március-áprilisi számában. Azt figyelték meg, hogy lehet a gyerekeket unalmas feladat elvégzésére motiválni. A feladat az volt, hogy 25 golf teet (fából vagy műanyagból készült szög, amiről a golflabdát elütik) kellett egy lyukas táblán elhelyezniük. Amikor végeztek, akkor az 56 három és öt év közötti kisgyereknek mutattak egy furcsa tárgyat vagy állatot.

Ezután négy csoportba osztották őket: az első csoport ezen kívül nem kapott semmit, a második matricát, a harmadik és a negyedik csoport pedig megtudhatott valamit arról az érdekes tárgyról vagy állatról, amit mutattak nekik. Ám az átadott információt tekintve lényeges különbség volt a harmadik és a negyedik csapat között: a harmadik csoport információi tartalmaztak ok-okozati összefüggéseket, míg a negyedik csak leírást hallott.