Művi meddővé tétel – kitekintő

Mostanában többször foglalkoztunk a művi meddővé tétel témájával, s kezdeményezésünkről, miszerint szigorítsák a jelenlegi törvényi szabályozást immár a Parlamentben tárgyalnak. Jelen írásunkban az önkéntes sterilizáció nemzetközi helyzetét tekintjük át.

Törvényi szabályozás

A kifejezetten a sterilizációt szabályozó törvények nagyon rövid múltra tekintenek vissza. A legtöbb esetben sokáig már érvényben lévő törvényeket alkalmaztak a művi meddővé tételre is (pl, súlyos testi sértésre vonatkozók, amelyek arról rendelkeznek, milyen következményekkel jár, ha valaki erőszakos cselekedet, nemi erőszak, csonkolás, szervroncsolás következtében elveszti termékenységét). Ezek a szabályozások azonban soha nem olyan esetekre utaltak, amikor kórházi körülmények között, a beteg beleegyezésével történik a meddővé tétel.

Néhány országban kizárólag speciális csoportokra. pl. a szellemileg visszamaradottakra vonatkoztatva létezett a meddővé tételt szabályozó törvény. Ma a helyzet az, hogy nagyon sok országban vagy egyáltalán nincsenek, vagy igen homályosak a sterilizációra vonatkozó rendelkezések, bár az tény, hogy valamivel azért egyértelműbb a helyzet, mint 15 évvel ezelőtt.

A sterlilizációs törvények alapján három csoportba sorolhatók a világ országai. Az elsőbe azok tartoznak (pl. néhány dél-amerikai és afrikai ország, a Karib-szigetek, Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, USA, a legtöbb európai és ázsiai ország), amelyekben a törvény kifejezetten fogamzásgátló céllal engedélyezi a műtétet.

Más országokban a jogi helyzet igencsak tisztázatlan, mivel nincsenek kifejezetten a sterilizációra vonatkozó törvények és az sem egyértelmű, hogy a specifikus törvények hiányában mit lehetne alkalmazni a művi meddővé tétel gyakorlatára. A legtöbb afrikai és közel-keleti ország ebbe a kategóriába esik.

A harmadik csoportba azok tartoznak, amelyek tagjainál a sterilizációs műtét vagy egyértelműen tilos, vagy kizárólag az egészséget veszélyeztető helyzetben engedélyezett.

Életkor, feltételek

Számos országban el kell érni egy minimum életkort ahhoz, hogy valaki sterilizáltathassa magát. A leggyakoribb a 25 év (Ausztria, Horvátország, Izland, Dánia, Norvégia, Svédország, Portugália), de Szlovéniában az alsó határt 35 évnél húzták meg. Azokban az országokban, ahol nincs meghatározva életkor, általában a betöltött 18. évet tartják mérvadónak, bár vannak helyek, ahol akár ennél fiatalabbakon is elvégzik az eljárást.

Jelenleg mindössze három olyan országról tudunk, ahol kizárólag a gyermekek száma dönt. Tunéziában legalább négy, Panamában öt, Mongóliában “sok” vér szerinti gyermekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy egy személy sterilizáltathassa magát.

Vannak olyan országok, ahol vagy az életkor, vagy a gyermekek száma dönt. Brazíliában például vagy 25 évesnek kell lennie valakinek a műtéthez, vagy, ha fiatalabb, legalább két gyermeke kell hogy legyen. Finnországban 30 év alatt nem végzik el a beavatkozást, kivéve, ha az illetőnek van már három gyereke. Oroszorszában 35 év az alsó korhatár, vagy már meglévő két gyermek. (Ne feledjük: korábban mi is ide tartoztunk, hiszen nálunk negyven évesen végezték el a műtétet, vagy akkor, ha 35 évesen legalább három gyermeke, illetve 30 évesen legalább négy gyermeke volt az illetőnek.)

Fejlett országok

A legtöbb fejlett országban engedélyezett az önként vállalt sterilizáció. Az USA-ban minimum 21 évesnek kell lenni, és harminc napos gondolkodási idő után minden amerikai államban elvégzik a beavatkozást. Kanadában nincs életkori megkötés, nem számít a gyermekek száma sem. Noha Japánban kizárólag egészségügyi kockázat esetén végezhető el a beavatkozás, a gyakorlatban lehet kérni a műtétet fogamzásgátló céllal is.

Az Egyesült Királyságban is tökéletesen törvényes a művi meddővé tétel egészen 1972 óta. Ami Európa nagyobb országait illeti, 1975-ben az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága megszavazta, hogy az önként vállalt sterilizáció elérhető legyen családtervezési módszerként.

Harmadik világ

A harmadik világban a művi meddővé tétel szabályozása komoly változásokon esett át az elmúlt negyven évben. A legtöbb kormány változtatott a törvényeken és határozatokon, és engedélyezte a beavatkozást fogamzásgátló céllal is, nem csak olyan esetekben, amikor valamilyen egészségügyi probléma tette elkerülhetetlenné a beavatkozást. Ennek ellenére számos országban nem egyértelmű a sterilizáció jogi státusza. Kínában és Indiában, amely a fejlődő világ populációjának felét adja, az önkéntes meddővé tétel a kormányok által kifejezetten támogatott dolog. Indonézia vallási okok miatt sokáig óvatos volt a témát illetően. Noha nyíltan nem mondják ki, a kormány abszolút a sterilizáció mellett áll, s ezért alapítványokat hoz létre, hogy támogassa a művi meddővé tételt.

Banglades és Pakisztánban a sterilizációt törvényesnek tekintik. A két kormány családtervezés-programjuk részeként támogatja a beavatkozást. Nincs ez másként Brazíliában, Nigériában és Mexikóban sem. Peruban 1995-ig tiltott volt a sterilizáció, ám azóta engedélyezett, de csak úgy, hogy a beavatkozást kérő személynek két tanácsadáson is részt kell vennie, alá kell írni egy nyilatkozatot arról, hogy tudja, mire vállalkozik, valamint 72 órát kell várnia a műtét előtt, ami egyébként az  állam által támogatott, ingyenes beavatkozás.