Nagyi, a túlélés záloga

Az ún. nagymama-hipotéis szerint az emberi faj a nagymamáknak köszönheti a hosszú életet.

Az eredeti nagymama-hipotézis még 1966-ból származik, ekkor publikálta William Hamilton brit tudós dolgozatát, melynek célja annak megmagyarázása volt, miért is élnek az emberek olyan sokáig. Az állatvilágra ugyanis az a jellemző, hogy a fogamzóképes kor után már nem számíthatnak hosszú életre az egyedek, hiszen beteljesítették feladatukat, vagyis továbbadták génjeiket. Közeli rokonaink, a csimpánzok is átlagosan ötven éves koruk körül fejezik be földi pályafutásukat a dzsungelben. Az ember azonban általában még több évtizedig is életben marad azután, hogy gyermekei megszülettek. Mi az értelme ennek? – tette fel a kérdést az evolúciós biológus, akinek mindig is másképp járt az agya, mint a többségnek. Miért élnek olyan sokáig az emberek azután is, hogy beteljesítették életfeladatukat? A férfiak idős korukban is képesek a gyermeknemzésre, na de a nők? Ők miért élnek általában még tovább, mint a férfiak?

A TÚLÉLÉS ZÁLOGA

Hamilton arra a következtetésre jutott, hogy az emberi faj a nagymamáknak köszönheti az elérhető hosszú életkort. Ők segítettek lányaiknak az unokák felnevelésében, így a fiatal nők részt tudtak venni az élelem gyűjtésében. A nagymamák védőszárnyai alatt az unokák kis vasgyúrókká növekedtek, egészségesebbek voltak kevésbé szerencsés, nagyszülői segítség nélkül felnövekedett társaiknál, többen érték meg közülük a felnőttkort, és adták tovább a hosszú élet génjét saját utódaiknak.

A nyolcvanas-kilencvenes években Kristen Hawkes amerikai kutatónő Tanzániában a hadza törzsnél végzett megfigyeléseivel támasztotta alá az elméletet. A törzs vadászó-gyűjtögető életmódot folytat, a mindennapi élelem megszerzése 7-8 kemény órába telik az őserdőben. Az első hónapokban a fiatal anyák a kisbaba ellátása mellett nem képesek erre. A hadza törzs szokásrendszere miatt a fiatal anya támogatásra nem a férjétől számíthat, hanem egy idősebb női családtagtól: az anyjától, egy nagynénjétől vagy egy idősebb unokanővérétől. A nagymama vagy pótnagymama az, aki megszerzi a majomkenyérfa gyümölcsét és bogyókat gyűjt a fiatal nő és annak nagyobb gyerekei számára. A nő és gyermekei neki köszönhetik a túlélésüket, számukra életbevágó a nagymama jelenléte.

A HOSSZÚ ÉLET TITKA?

„A nagymama-hipotézis új megvilágításba helyezi, miért vált az emberi faj hirtelen képessé arra, hogy bárhová eljusson és bármit megtegyen” – mondja Dr. Hawkes. „Ez a magyarázat arra, miként vehettük birtokunkba az egész bolygót.”

A kutatók szerint ugyanis az idősek nem egyszerűen az utódok életben maradását segítették.