Nagymama, végre itt vagy!
Van az a nap, amikor reggel egy halk kopogás követően a siserahad az ajtónál tornyosul, belőlem meg kiszalad egy sóhaj: Hál Isten, itt a nagymama.
Van az a nap, amikor reggel egy halk kopogás követően a siserahad az ajtónál tornyosul, belőlem meg kiszalad egy sóhaj: Hál Isten, itt a nagymama.
Van az a szombat, amikor már fél hétkor elkezdődik a nyafogás, mert bár hétköznap nyolcig is aludnának, de szombaton azt minek.
Van az a nap, amikor még csak egy órája vagyunk ébren, de már legalább háromszor összevesztünk.
Van az a nap, amikor azt se tudom, hányadika van, csak azt, hogy már minden határidős munkával el vagyok késve.
Na meg, van az a nap, amikor már halomban áll a szennyes és a vasalatlan ruha és már odaragadunk a padlóhoz, de a hűtő kong az ürességtől.
Meg van az a nap, amikor csak pizsamában sírdogálva sajnálnám magam egész nap, mert ez nekem nem megy.
