Ne mondja a gyereknek, hogy okos!

A kutatók régóta felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a legintelligensebb gyerekek – azok, akik a teszteken a felső 10 százalékban teljesítenek – milyen gyakran teljesítenek az iskolában a képességeik alatt. Gyakran nagyon mélyen a képességeik alatt.

Thomas ötödik osztályos New York egyik szupererős iskolájában. Aki ide be szeretne kerülni, annál IQ teszttel kell igazolni, hogy a jelentkezők legintelligensebb egy százalékához tartozik. Thomas nem csak, hogy ebbe az egy százalékba tartozik, de még az ide járó gyerekek közül is a legmagasabb IQ-jú egy százalékba.

A fiú egész életében mindenkitől azt hallotta, hogy ő nagyon okos. Nem csak a szüleitől, de gyakorlatilag bármilyen felnőttől, akivel egyáltalán kapcsolatba került. A mérések pedig csak igazolták ezt. Az ember azt gondolná, ilyen intellektuális adottságokkal egy gyereknek nem okozhat túl nagy gondot egy általános iskola.

Csakhogy a srác édesapja – ahogy sok más, nagyon intelligens gyerek szülei is – arról számolt be, hogy a hiába tudja a gyerek magáról, hogy okos, ez az iskolai feladatok esetében egyáltalán nem magabiztosság formájában jelentkezik. Sőt! Thomas egyáltalán nem hajlandó olyan feladatokkal próbálkozni, amikben nem túlságosan erős. Bizonyos dolgokat pillanatok alatt megért, amit viszont nem, azt szinte azonnal feladja, és közli: “ebben nem vagyok jó”.