Ne vegye félvállról a kamaszszerelmet!

Vannak szülők, akik megijednek a hirtelen fellépő vehemens érzésektől, amiknek, bár nem feltétlenül avatja be a gyerek, a jelei láthatók. És van szülő, aki éppen, hogy bagatellizálja a kamasz érzelmeit, mondván, ez még nem igazi szerelem, nem igazi kapcsolat.

A kamaszkorra gondolva talán az elsők között jut eszünkbe, hogy ez a nagy szerelmek, rajongások, első kapcsolatok kora. A fiatalok érdeklődése a szex és szerelem felé fordul. A lányoké általában valamivel előbb, mint a fiúké, persze nincs ebben kötelező menetrend. Ahogy abban sincs, hogy ez az érdeklődés miben nyilvánul meg: szexuális fantáziákban, idolok iránti magasztos, plátói rajongásban, vagy valós próbálkozásban hús-vér emberekkel.

A kamaszkori szerelemnek, legyen szó akár egy idegen iránt rajongásról, akár valódi ismerkedésről, fontos szerepe van az érésben. Mivel ennek a korszaknak alapvető feladata, hogy a fiatal elsősorban saját magát ismerje meg, arra kapjon választ, ő kicsoda, ezek a vonzódások is ennek alárendelődve működnek.

Amikor a tizenéves egy sztár, egy költő vagy egy osztálytárs iránt rajong, akkor tulajdonképpen kivetít magából valamit az illetőre az énideáljából. Valamit belelát, ami számára csodálatra méltó, és a rajongáson keresztül, azon keresztül, hogy érzelmileg kapcsolódik az ideálhoz, közvetetten az övé lesz az a vágyott jellemző. Amit imádunk, az tulajdonképpen hozzánk tartozik, és meg is határozzuk az identitásunkat azzal, hogy kit, mit dicsőítünk.

Ez különösen így van a tizenévesnél, akinek még alakulóban van és megerősítésre szorul az énképe. Ezt a megerősítést is szolgálja például a falon az imádat tárgyát ábrázoló poszter. De ha belegondolunk, sok felnőttnél is megmarad ez, például annál az embernél, akit vérig lehet sérteni a kedvenc futballcsapata kritizálásával. Ez azt jelenti, a futballcsapat valahogy én vagyok, az énképem része, aki bírálja, engem bírál.

A szülők olykor aggódva nézik, hogy a gyerek olyan osztálytárs, ismerős iránt emészti magát, aki nem viszonozza érzelmeit, de képtelen továbblépni, elengedni a vágyát, és mást keresni. Ez nem véletlen, gyakran „direkt” válasz elérhetetlen célt, persze tudattalanul, tudatosan az erős vágyakozást éli meg. Ilyenkor általában még ijesztő egy valódi kapcsolat lehetősége. Vagy azért, mert még nem jött el az ideje, nem készült fel rá, vagy azért, mert fél a visszautasítás lehetőségétől. Paradox módon ez egyfajta védekezés: olyat keresek, aki eleve elérhetetlen, például a legnépszerűbb lányt vagy fiút az osztályban, így nem kell élesben kipróbálni, menne-e az ismerkedés, a randizás és egy kapcsolat működtetése. Átmeneti szakaszként ez teljesen rendben van, gond akkor van, ha telnek az évek, már inkább a felnőttkorhoz közelít a fiatal, és még mindig az elérhetetlen szerelmek biztonságos fájdalmát találja meg menedékként. Az ilyen helyzetekre nem technikai szintű megoldások, például randitippek adnak választ, hanem olyasmi, ami a fiatal énképét javítja, tereli egészséges irányba.