Nehéz sorsok, szerető gondoskodás – SOS Gyermekfalvak Magyarországon

Több mint negyed évszázada nyitotta meg kapuit Magyarországon az első SOS Gyermekfalu Battonyán, s azóta öt másik település - Kőszeg, Szeged, Lajosmizse, Sé, Kecskemét - is csatlakozott a családjukból valamilyen okból kiemelt, az otthonukat elvesztett gyermekek felkarolásáért létrehozott nemzetközi szervezet tevékenységéhez. Az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa jelenleg kb. 300 gyermekről és fiatalról gondoskodik.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
árva
2012. szeptember 26. Gyarmati Orsolya

Több mint negyed évszázada nyitotta meg kapuit Magyarországon az első SOS Gyermekfalu Battonyán, s azóta öt másik település – Kőszeg, Szeged, Lajosmizse, Sé, Kecskemét – is csatlakozott a családjukból valamilyen okból kiemelt, az otthonukat elvesztett gyermekek felkarolásáért létrehozott nemzetközi szervezet tevékenységéhez. Az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa jelenleg kb. 300 gyermekről és fiatalról gondoskodik.


Az SOS-gyermekfalu mozgalom Hermann Gmeiner kezdeményezésére jött létre Ausztriában a második világháború után, amikor már nyilvánvalóvá vált, milyen szörnyű hatással volt a háború a gyermekekre, fiatalokra lelkileg és fizikailag egyaránt. Gmeiner felismerte, hogy a támogató háttér, család nélkül maradt gyerekek sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, sokkal könnyebben kallódnak el, mint azok, akiknek rendezett a családi helyzete.Elindította hát a gyermekfalvak építését, hogy az árván maradt, vagy elhagyott gyermekek a családi környezethez minél inkább hasonlító körülmények között, nevelőszülőkkel nőhessenek fel. Jelenleg a világ 132 országában 473 SOS-gyermekfaluban 72 000 gyermek és fiatal nevelkedik. A falvakhoz kapcsolódó szociális háló (ifjúsági házak, óvodák, iskolák, valamint szociális és egészségügyi centrumok) mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a gyerekek szomorú sorsuk ellenére a lehető legjobb esélyekkel indulhassanak el önálló életútjukon. A magyarországi SOS-gyermekfalu mozgalomról Mina Krisztinát, a szervezet munkatársát kérdeztük.

– Az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa védőszárnyai alatt jelenleg mintegy 300 gyermek és fiatal él. Hogyan kerülnek ide a gyerekek, minek kell történnie ahhoz, hogy valakit kiemeljenek a családjából és nevelőszülőkhöz kerüljön?

– A családjukból kiemelt gyermekek valamilyen okból veszélyeztetett gyermekek. A veszélyeztetettség fennállhat azért, mert a gyermek felügyelet nélkül maradt, a családjában elhanyagolták, vagy bántalmazták, de veszélyeztetésként jelenik meg a család rossz szociális körülménye, a szülők alkoholbetegsége, kábítószerfüggősége, pszichés vagy fizikai betegsége, illetve kapcsolati problémáik is.

– Van-e adat arról, hogy hány olyan gyermek él ma Magyarországon, aki arra vár, hogy nevelőszülőkhöz kerüljön?

– Arról van adatunk, hogy hány kiskorú gyermek veszélyeztetett, és évente hány gyermek kerül gyermekvédelmi gondoskodásba, vagyis nevelőszülőhöz, vagy gyermekotthonba, mert az ún. alapellátás keretén belül nem sikerült megoldást találni a család, gyermek(ek) helyzetére, problémáira. A legfrissebb adatok szerint 2011-ben kb. 200.000 veszélyeztetett gyermek élt Magyarországon és kb. 5000-re tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik ebben az évben gyermekvédelmi gondoskodásba kerültek. 2011-ben összesen 21.069 gyermek élt gyermekvédelmi gondoskodásban. A hazai gyermekvédelmi rendszer fejlődésének iránya az elmúlt évtizedekben egyértelműen az volt, hogy az intézményi struktúrák lebontása megtörténjen, és a gyermekek ellátása család alapú gondoskodási formában valósuljon meg. Ez persze sajnos nem jelenti azt, minden gyermek automatikusan nevelőszülőhöz kerül. Az SOS Gyermekfalunál alapvető irányelv a család alapú gondoskodás biztosítása.   

– Hogyan kerülhet valaki nevelőszülőként egy SOS-faluba?

– A falvakban kizárólag hivatásos nevelőszülők élnek, vagyis olyan anyák, apák, párok, akik elvégezték a 300 órás kötelező tanfolyamot és a faluval nevelőszülői keret megállapodást kötöttek. Ezek a nevelőszülők 3-7 gyermek nevelését vállalják saját gyerekeik mellett.

– Milyen tapasztalataik vannak: jobban megállják a gyermekfaluban felnövő gyerekek a helyüket a nevelőcsaládból kikerülve, mint az állami intézeteket elhagyó gyerekek?

– A gyermek egyéni képességeit és fejlődését alapul véve személyre szóló fejlesztési terv készül és általánosan az a cél, hogy mindegyik gyermek kiegyensúlyozott, önálló, sikeres felnőtté váljon. Az SOS-családban felnövő gyerekek önállóságukat fokozatosan érik el. Lehetőség van arra, hogy 16 éves kort követően az ún. ifjúsági házba kerüljenek, ahol az önálló életre való felkészítés a cél egészen az első végzettség, szakma megszerzéséig. Ezt követően is van lehetőségük a fiataloknak további önállósodásra, ugyanis az SOS támogatja az önálló életkezdést is. Az SOS erőssége abban is rejlik, hogy az önállóvá válás folyamatában a nevelőszülőnek, akivel az elsődleges kötődés erős, a kapcsolat mindvégig megmarad.  

– Milyen támogatói háttérrel rendelkeznek a gyermekfalvak, hogyan tartják fenn magukat?

– A gyermekfalvakat adományokból, az SOS Kinderdorf International az SOS Magyarországi Alapítványának anyaszervezete által biztosított forrásból és állami normatívákból tartjuk fenn.  

– Mik azok az alapvető értékek, amelyek mentén az élet zajlik a falvakban?

– Az SOS gyermekfalvak azért jöttek létre, hogy otthont és szeretetet nyújtsanak a vér szerinti családjukat nélkülözni kényszerülő gyermekeknek. Célunk, hogy gondozásunkban a gyermekek szeretetben, tiszteletben nőjenek fel, és kiegyensúlyozott, boldog felnőttekké váljanak. Minden gyermeknek szerető szülőre van szüksége; legjobb, ha testvérei között, biztonságot nyújtó családias környezetben nő fel a gyermekfalu segítő közösségén belül.

– Mit biztosít a gyermekfalu a benne élő családoknak? Mennyire szól bele az egyes családok életébe?

– A gyermekfalu területén számos közösségi szolgáltatás elérhető, melyek főként a nagy létszámú családok hatékony működését segítik. Fontos szempont az intézményesülés elkerülése, ezért kifejezett hangsúlyt fektetünk a családok önállóságára, így a családok alapvetően önállón élik és szervezik mindennapjaikat.

– Mennyire kísérik figyelemmel a falvakból “kirepülő” fiatal felnőtteket? Hogyan boldogulnak az életben önállóan?

– Az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványánál, hasonlóan a nemzetközi gyakorlathoz hosszabban valósul meg a kikerülő fiatalok utánkövetése, támogatása. Ráadásul megmaradnak a személyes kötődések, a fiatalok sokszor visszajárnak a faluba nevelőszülőjükhöz, nevelőjükhöz.