Nehezek a gyerekes hétköznapok? Így kérjen segítséget!

Segítséget kérni nem egyszerű dolog. Sokaknak nem is megy. Anyaként, főleg állandóan felügyeletre szoruló kisgyerekekkel pedig még drámaibb a helyzet, gyakorlatilag minden nélkülük töltött perc komoly szervezést igényel, ha nincs a közelben bármikor bevethető nagyszülő.

Megkértük Diát, (aki egyébként olyan, mint az ukrán maffia, mindenhol vannak kapcsolatai), hogy árulja el, hogy csinálja, hogy amikor csak akarja, ki tudja szervezni a gyerekei szállítását és felügyeletét. Természetesen nem volt kész válasza, alighanem a jelleméből fakad, hogy nem gond elfogadnia a segítséget, hosszas beszélgetés után azonban kikristályosodott, hogy honnan lehet meríteni, és hogyan kell ezt csinálni. 

Addig elég hamar eljutottunk, hogy csak megfelelő nyitottsággal fog menni a dolog, vagyis, ha pukkancsok vagyunk, könnyen összeveszünk másokkal, állandóan kifogásoljuk és kritizáljuk a dolgokat, vagy olyan iszonyatosan fontos, hogy a gyereknek két, tökéletes szimmetriában elhelyezkedő, fonott copfja legyen, és ettől egy tapodtat sem vagyunk hajlandók tágítani – hát úgy nem fog menni. Szükség van némi lazaságra és kompromisszumra, cserében a gyerekek remekül fognak szórakozni az új terepen, nekünk meg lesz egy csomó szabadidőnk. Pont annyi, amennyire szükségünk van. Jó esetben, egy kis mázlival.

És persze a gyerekeknek is jobb, ha az anyjuk nem gebed bele a szuperanyuságba, a minden percben rendelkezésre állásba. Ráadásul, ha abban nőnek fel a kölykök, hogy lehet, sőt kell is segítséget kérni, majd pedig viszonozni, máris megelőztük, hogy továbbörökítsük a bezzeganyuk lúzerségét, akik mindent megoldanak, de jobb nem belegondolni, hogy milyen áron. Szóval végső soron nekik teszünk szívességet, ajándékot adunk nekik azzal, hogy megtanítjuk őket a társadalomban élni – vélekedik Dia.