Nem a kromoszóma számít, hanem a tehetség

A Baltazár Színház tizenhét éve működik. A társulat értelmi sérült színészekből áll, nagy részük Down-szindrómás.

A Baltazár tagjainak célja, hogy jó előadásokat hozzanak létre, és ezzel mintegy mellékesen fontos missziót teljesítsenek: az értelmi sérülteket nem fogyatékosságuk felől közelítik meg, hanem a művészi tehetséget és tudást hangsúlyozzák. Darabjaikat sok ezer diák látta, a színészekkel sok ezer diák találkozott, és biztos vagyok benne, nem csak nekem vált mindez fontos emlékké.

A Baltazár Színház tizennégy év pénzgyűjtés és keresgélés után végre saját, 120 néző befogadására alkalmas játszóhelyet és próbateremet tudhat magáénak, amit többek között óvodás, iskolás csoportok is rendszeresen látogatnak.

A színház mellett művészeti képzés is zajlik itt, nagyrészt értelmi sérültek számára, hiszen az ilyen kurzusok elsősorban számukra elérhetetlenek. A társulat művészeti vezetője, Elek Dóra 1998 óta vezeti a színházat, eddig tizennégy produkciót állított színpadra. Számára nincs semmiféle ügy vagy misszió, ez az élete.

Elek Dórával a Baltazár Ház legfelső emeletének galériáján beszélgetünk. Alattunk a színészek éppen előadásra készültek, két gimnáziumból is vártak osztályokat ezen a délutánon.

Mi a Baltazár Színházban játszó színészek legfőbb erőssége?

Hogy különlegesek. Olyan emberek, akiknek egy csomó hétköznapi dologgal nem kell törődniük az életben, mert egyszerűen képtelenek rá. Különleges sorssal áldotta meg őket a jóisten, nekik más a dolguk. Nekünk, többieknek pedig meg kell értenünk, hogy a különleges, furcsa színek érdekesek, nélkülük unalmas lenne a világ. Ráadásul még segítenek is bennünket abban, hogy könnyebben eljussunk a lényeghez.

Hogy zajlanak a próbák? Van valamilyen különleges módszer, amit alkalmaz?

Nincs. Többször kell elmondani nekik az olyan alaputasításokat, hogy gyere balról vagy menj ki a jobb oldalon, tovább tart a szövegértelmezés. Viszont elvont, spirituális témákról könnyen tudunk beszélgetni. Ezt érti a lelkük. Egyszerűen másban kell őket támogatni.

Soha nem akart hagyományos társulattal dolgozni?

Nem, én pontosan így akartam színházat csinálni. A Baltazár Színházat én találtam ki, nem belepottyant az ölembe. 1998-ban meghirdettem ezt a projektet, tartottam egy workshopot ötven embernek, és utána megkérdeztem őket arról, hogy szeretnének-e hosszú távon velem dolgozni. Akik most itt dolgoznak színészként, akkor mondtak igent. Az maradt, akinek ez volt az útja.